Életem Első Napja

Úgy érzem kővé dernedtem, szeretnék egyedül lenni,

Egy pillanatra ismeretlen lenni.

Hetekig egy úton, távol az otthontól,

Csak elnémítani a telefont.

És azt mondod meggyógyítalak,

Örökké tiéd leszek,

És azt mondod megöllek,

Ha valami rosszat csinálok.

Még mindig úgy érzem mint először,

Hogy melletted álljak,

Együtt tekintet nélkül,

Együtt megyünk keresztül a sötétségen

Még mindig úgy érzem mint életem első napján.

Emlékszem az időre mikor együtt esküdtünk meg,

Mikor soha nem adtuk fel az éltetet.

Még mindig kitartóan, még mindig erősen

Ide tartozom.

És lehet azt mondod, hogy őrűlt vagyok,

De nem tudok lelassítani.

Yeah, lehet, hogy őrűlt vagyok, de legalább

Még mindig itt vagyok, yeah, yeah.

Az Árnyékokban

Nincs alvás, nincs alvás amíg meg nem találom a választ

Nem lesz megállás, nem lesz megállás mielőtt meg nem találom a gyógymódot erre a rákra

Néha kedvem van lemerülni és olyan elszigeteltnek érzem magam

Valahogy tudom, hogy kísértenek, ha akarnak

Néztem, vártam

Az árnyékokban az én időmre

Kerestem,

Holnapokért éltem egész életemben

Azt mondják, meg kell tanulnom ölni mielőtt biztonságban érezhetem magam

De én inkább magamat ölöm meg minthogy a rabszolgájukká változzam

Néha úgy érzem el kéne mennem és játszanom a zivatarral

Valahogy nem akarok maradni és várni a csodára.

Néztem, vártam

Az árnyékokban az én időmre

Kerestem,

Holnapokért éltem egész életemben

Később sétáltam, körbe sétáltam, néztem, vártam valamit

Érezz meg , érints meg,gyógyíts meg, gyere vigyél magasabbra

Néztem, vártam

Az árnyékokban az én időmre

Kerestem,

Holnapokért éltem egész életemben

Még Mindig Állok

Azt kívánom, bárcsak itt lennél velem ma este, hogy lásd az északi fényt

Azt kívánom, bárcsak itt lennél velem ma este

Azt kívánom bárcsak itt tudhatnálak magam mellet ma este amikor az ég lángra gyúl

Azt kívánom bárcsak itt tudhatnálak magam mellet ma este

Mert le vagyok törve és vánszorgok

Nem fogok visszakozni soha többé

Nem tudod megállítani az égből hulló hazugságokat,

Amik rám esnek? Még mindig állok

Nem tudod a kockát elvetni, talán meglepődöm

A lelkiismeretem tiszta, még mindig itt állok

Ég mint ezer csillag, habár fényévekre vagy

Ég mint ezer csillag vagy több

Te ott fenn vagy, mindig velem vagy

Lemosolyogsz rám

Nem tudod megállítani az égből hulló hazugságokat,

Amik rám esnek? Még mindig állok

Nem tudod a kockát elvetni, talán meglepődöm

A lelkiismeretem tiszta, még mindig itt állok

Valami titkos, valami olyan gyönyörű

Valami csöndesség megnyugtatja az elmémet

Amikor a kényszer tovább és tovább visz

Mert le vagyok törve és vánszorgok

Ellöknek, mindig elesek

Te ott fenn vagy, mindig velem vagy

Lemosolyogsz rám

Nem tudod megállítani az égből hulló hazugságokat,

Amik rám esnek? Még mindig állok

Nem tudod a kockát elvetni, talán meglepődöm

Idő Lángolni

A sötéttől való félelem széttép

Nem fog békén hagyni,mindig elfogy az idő

Csak még egy élet,olyan beteg és fáradt vagyok

A blues éneklésétől,fel kéne fordítanom az életemet

Mondd,miért érzek így

Egész életemben a határon álltam

Túl sok híd égett le

Túl sok hazugságot hallottam

Volt életem,de nem mehetek vissza

Ezt nem tehetem meg,soha nem lesz ugyanaz újra

És tudom,hogy nincs időm lángolni

Hazáig követnek,zavarják az álmomat

De találni fogok egy helyet,egy helyet,ahol nem tudnak megtalálni

Talán elvesztem,és talán félek

De túl sokszor csuktam be az ajtókat mögöttem

Mondd,miért érzek így

Egész életemben a határon álltam

Túl sok híd égett le

Túl sok hazugságot hallottam

Volt életem,de nem mehetek vissza

Ezt nem tehetem meg,soha nem lesz ugyanaz újra

És tudom,hogy nincs időm lángolni

Hagyd az egészet magad mögött

Lépd át a határt

Nézz szembe az igazsággal,nincs idő,

Nincs idő lángolni

Mondd,miért érzek így

Egész életemben a határon álltam

Túl sok híd égett le

Túl sok hazugságot hallottam

Volt életem,de nem mehetek vissza

Ezt nem tehetem meg,soha nem lesz ugyanaz újra

És tudom,hogy nincs időm lángolni

Mondd,miért érzek így

Egész életemben a határon álltam

Túl sok híd égett le

Túl sok hazugságot hallottam

Volt életem,de nem mehetek vissza

Ezt nem tehetem meg,soha nem lesz ugyanaz újra

És tudom,hogy nincs időm

Az Életemben

Érzem a forróságot a talpam alatt

Mennem kell,nincs alvásidő

Nem tudom elhinni a dolgokat,amiket mondasz

Elfordítom a fejem és elsétálok

Beteggé teszel,idegessé teszel

Az idő már elszállt,amikor majd azt mondod

Hogy ez az egyetlen és ragadd meg a napot

A becsületesség ideje elszállt

Győzelmem a te vereséged

Oh,nem látod,hogy tévedésben voltál?

Az életemben én döntök,és ez felpörget engem

Milyen vagyok,hogy élek,kit szeretek

Az utamon erősnek érzem magam

És ez felpörget

Az életemben én döntök,én döntök

Minden amit teszel,nem tagadhatod le

Időpazarlás,az élet pazarlása

Javasolhatom,hogy fektesd bele

Valami többe,mint reménytelenségbe

Mielőtt,tudod,a futam véget ér

Az életemben én döntök,és ez felpörget engem

Milyen vagyok,hogy élek,kit szeretek

Az utamon erősnek érzem magam

És ez felpörget

Az életemben én döntök,én döntök

Rajtad áll,hogy feladod-e

Rajtad áll,hogy megállunk-e

Rajtad áll,hogy feladod-e

Rajtad áll,hogy megállunk-e

Rajtad áll,hogy feladod-e,hogy feladod-e

Rajtad áll,hogy megállunk-e

Rajtad áll,hogy feladod-e,hogy feladod-e

Rajtad áll,hogy megállunk-e

A feljegyzésben az van,hogy halott voltál,de még mindig élsz

Minden alkalommal,amikor meghaltál,kaptál

Egy újabb lehetőséget,hogy helyrehozd a helytelen viselkedésedet

És megmozdulj,rajtad áll

Rajtad áll,hogy feladod-e

Rajtad áll,hogy feladod-e

Rajtad áll,hogy feladod-e

Temetés Dal

(A feltámadás)

Dobtalak újra, nem értem,

Már többször is megtörtént,

Nem bírom tovább.

Ezek az őrűlt játékok mindig konfliktusban végződnek,

Vissza foglak szerezni, hogy még egyszer,

Dobhassalak.

Álmomban meghaltam,

Ez vajon mit jelent?

Elvesztem a tűzben

Álmomban meghaltam

Mikor kezedért nyúltam

Én végzetem

Megint átvertelek, mert rávettelek hogy maradj,

Mindig úgy tettem mintha

Jól érezném magam

Csak egy nagy hazugság,

Egy tökéletes illuzió,

Magamévá tetelek csakhogy

Bánthassalak mégegyszer.

Más Mint A Többi Lány

Nincs több vád, azért vagyok a világon, hogy tartsam benned a lelket,

Megmentem a lángot,

Megmentem a lángot a szivedben.

Nincs több vér, ott leszek érted szerelmem,

Ott leszek melletted,

A világ elhagyott kedvesem.

Bárcsak látnám a kiutat,

Bárcsak tudnám az elejétől fogva,hogy mire szánta el magát,

Ha valakit szerettél és elvesztetted,

Akkor te tudod milyen veszíteni.

Elillan ebből a világból,

Sodródik, mint egy madártoll,

Ő nem olyan mint más lányok,

A felhők közöt él,

Beszélget a madarakkal,

Reményvesztett kisgyerek, ő nem olyan mint a többi lány, tudom.

Nincs több gyalázat,túl sok a kín az életében,

A lelkében mindig ugyanaz ismétlődik,

Minden szerelem, amt kidobtál,vissza akar térni hozzád.

Bűnös

Bűnösnék érzem magam,

A szavaim üresek,

Nincs számodra üzenetem,

Nincs rád időm.

Azt mondod, szívtelen vagyok,

És azt mondod, nem érdekel.

Ott voltam neked,

És azt mondtad, halottnak látszom,

Hogy megváltoztam, ahogy te is.

Bűnös, bűnös, úgy érzem, üres vagyok, üres

Tudod, hogyan éreztetsd velem

A védelmembe vettelek,

Nem gondoltam, hogy megbántalak.

Ott voltál nekem,

Ne menj el, ne búcsúzz el,

Mert megváltoztál ahogy én is.

Sohasem gondoltam

Hogy kettőnk közötti idő és távolság

Olyan hideggé tesz téged.

A világot a vállamon viszem majd.