I. rész: Shadows from the past(árnyak a múltból)

Egy szőke srác, és egy idősebbnek tűnő férfi gubbasztott a gép előtt. Énekes és menedzsere. A mindenható menedzser az e-mailjeit nézte,  a fiú pedig durcásan ült mellette. A idősebbik erre hátrafordult, és rámordult a fiatalra.

-Értsd meg Lauri, meg kell néznem a leveleimet! Utána csinálsz amit akarsz!

-Oké, oké belement a fejembe!-csattant fel az említett.

A menedzser éppen készült visszavágni, mikor a gép hangosan pittyegni kezdett, jelezve, hogy használójának újjabb üzenete érkezett.

-Nalátod!-vigyorodott el- fontos ember vagyok!

-Jah, a büfé bevételében-röhögött magában Lauri, merthogy így hívták a fiút-kövér malac!

-Van számodra egy munkám.-fordult újból hátra  a férfi-Az új munkatársaimnak, az Ördögöknek van némi problémájuk.

-Monnyad…-sóhajtott Lau

-Most lesz az első fellépésük, és az énekesük állítólag ideges egy kissé. Tudsz rajta segíteni? Itt laknak a közelben. A csapattársai küldték az S.O.S. jelzést, akik szintén vele laknak.

-Ééértem…Leviszel kocsival? Ilyen hóban kampec a BMX-nek

-Leviszlek, persze hogy leviszlek. Hisz egy jó üzlet forog kockán!

-Jahj Chris, te és az üzleteid…

Kabátot vettek, bekészálódtak a kocsiba, és leszáguldottak az Ördögök lakására.

Ott egy tüsi barna hajú srác fogadta őket szélesen vigyorogva.

-Áhh! Megjött a felmentősereg! Üdv az oroszlán barlangjában!

-Oroszoszlán a füled Tom! Ez a pokol kapuja te marha!-kiabálta át nevetve egy hosszú hajú fiú

-Nem mindegy Gary?

-Szerintem az!-nevetett egy harmadik- Ez most nem érdekes. Amyvel asszem van egy kis baj. Mostanában nagyon könnyen hangosodik,  pedig máskor ő a megtestesült angyali nyugalom. Szerintünk ideges egy kicsit.

-Megnézem  mit tehetek. –dörzsölte össze a kezét Lauri-merre találom?

-A lépcső alján van a szobája.-mutattott egyszerre egy sötétbe vesző végű lépcsőre a három ördög.

-Telefonálj, ha jöhetek összeszedni ami belőled megmaradt- vigyorodott el gonoszan a menedzser, és bevágta maga mögött az ajtót.

-Menj csak nyugodtan-mosolygott Tom Lauri rémult arcát látva, előrement, és felkattintotta a villanyt. A lépcső alján egy nagy, fekete ajtó vált láthatóvá, mögüle pedig nyugodt, keleties beütésű zongoraszó hallatszott.

-Szerencséd van, zenél. Ilyenkor nyugodt. Általában.

Lau nyelt egyet, és lenyomta a kilincset. Az első dolog, amit meglátott, az a fekete volt. Egy egész szobány fekete. Így tehát nehéz volt kivenni a fekete zongoránál fekete ruhában ülő, fekete hajú lányt.

A zene abbmaradt, és a lány megszólalt:

-Mit keresel itt Lauri?

-Honnan tudod ki vagyok?- értetlenkedett a fiú.

Mire a lány kinyúlytotta karját, és hosszú, éjfekete körmével a falon lógó tükörre mutatott, amiben Lauri meglátta a saját arcképét.

-Jah, értem…-motyogta zavartan a fiú

-Ülj le!

-Igenis, értettem!-vágta magát haptákba, és lehuppant az ágyra.

-Szóval…-sutttogta rekedten a lány, és megfordult-Mit keresel itt?

Lau eltátotta a száját. A lány ezüsthímzéses fölsőben és a hozzá illő szintén hímzett farmerban volt, barna arcából, és úgy az egész szobából szinte világított valszószínűtlenül világos kék szeme, ami a fiúból azt az érzést váltotta ki, hogy a lány vak. De nem volt az. Nyugodtan, árnyalatnyi csípőmozgással az egyik polcon lévő magnóhoz sétált, és bekattintotta a rádiót. Majd Laurihoz ment, és leült mellé az ágyra.

-Miért vagy itt?

-Jah…őőőő…A menedzserem S.O.S. üzit kapott a csapattársaidtól, hogy ideges vagy az első koncert miatt, és rádférne egy ki nyugtatás.

Amy elmosolyodott, égbe emelte a karjait, és hátravágódott az ágyon.

-Ideges? A konci miatt? Áááááh… fáziskésésben vannak. Nem aggódom, tudom, hogy jól fog menni. A karácsony miatt vagyok ideges. Utálom a karácsonyt…

-Utálod?-volnta össze a szemöldökét Lauri, és a lányhoz hasonlóan elnyúlt az ágyon-Ilyet sem hallottam még…

-Hát most hallasz. És most leszel szíves távozni a szobámból.

-De miért?

-Mert nem vágyom társaságra. Attól leszek ideges, hogy itt vagy.

-Ne csináld már… Beszélgessünk.

Amy mélyet sóhajtott, felült, felhúzta a térdét, összekulcsolta a kezét körülöttük, és üres tekintettel bámult Laurira.

-Miről?

-Hány éves vagy?

-Három évvel alattad…

-16? Ilyen fiatal?

-Mé’ olyan vénnek látszom?

-Nem, nem csak olyan… komoly vagy.

-7 évesen is ilyen voltam.

-Azt azért nem hiszem…

-Ha te is egy finn árvaházban nőttél volna föl, annak ellenére, hogy magyar vagy, te is ilyen lennél.

-Magyar? Akkor biztos nem Amy néven születtél, hanem van valami szép magyar neved is.

-Jah… Hollóssy Andrea az eredeti nevem, de most mindenki Amanda Raven néven ismer.

-Andrea? Az szép név. Becézve?

-Andi.

-Ahha… És milyen zenét szeretsz?

-Green Day… Linkin Park… Apocalyptica… Meg szeretlek titeket is. És te?

-Muse, Björk, Red Hot Chilly Peppers…

-… És hogy fogsz hazajutni?

-Ahogy jöttem. Miért?

-Nem hinném… Pssszt! Hallgasd csak…

Mindketten elnémultak, így hallani lehetett hogy a kisrádió recsegve, szaggatottan fogja az adást, majd kattogva kikapcsol. A lámpa pislogni kezdett majd az is kialudt, így sötétség borult a két fiatalra. A távolban egy nagy puffanás és a szél zúgása hallatszott.

Majd valami sercegni kezdett, és a következő pillanatban egy gyertya sejtelmes fénye világította be a szobácskát.

-Rendben vagy?-kérdezte egy árnyalatnyi aggodalommal a hangjában a lány.

-Aha…

-Gyere menjünk föl. Mintha puffant volna valami.

-Rendben.

Fölálltak, és lassan elindultak fölfelé.

Ott is csak egy zseblámpa fénye,  két guggoló, és egy fekvő ember képe látszott.

-Mi történt?-kérdezte Amy. A hangjában most sokkal nagyobb  nyugtalanság érződött.

-Mike megbotlott valamiben amikor elment az áram. Beverete a fejét, és elájult.

-O-óóó… Gary hozd az elsősegélydobozt. Van itt egy csúnya seb…

-Oké-bólinott a fiú, és elsietett a konyha felé, majd kicsit később egy fehér dobozkával tért vissza-Tessék.

-Köszi-mosolygott a lány, és nekilátott bekötözni a sebet.

-Fel kéne ébreszeni nem?-kérdezte kíváncsian Lauri.

-Majd ha végeztem-felelte Amy fel sem nézve a sebkötözésből-Addig még ne.

Egy kis idő múlva a lány befejezte a kötözést, és felemelte fejét, egyenesen Laura nézve:

-Hozz egy kicsi vizet. Nagyon remélem, hogy nem lesz baja…

-Megyek…

Amint a fiú visszatért a vízzel, Amy óvatosan átvette tőle a poharat.

-Valaki takarja a kötését… Nincs kedvem kicserélni, így is undorodom a vértől…

Tom óvatosan az ájult fiú sebére tette a kezét, és intett a lánynak. Az nagy levegőt vett, és az egész pohár vizet Mike arcára loccsantotta.

A fiúnak bennakadt egy lélegzete, felpattanta a szemhéja, és felült. Megtörölte az arcát, és bosszúsan körbenézett.

-Ezt ki csinálta???

-Éljen!-kiáltott fel boldogan Amy, és lendületesen átölelte lakótársát-Kutya bajod! Egyébként én voltam.

-Node minek? És miért hasogat a fejem?

-Hát haver, mondjuk úgy, hogy marha nagyot tanyáltál, és valahogy fel kellett ébreszteni.-veregette hátba neveteve Gary-Ebből az okból kifolyólag fáj az a nagy üres buksid is.

-Héééy nem is üres!!!

-Neeeem… csak egy kicsit nagyon… Az agyad rég kifolyt a füleden…

-Jajj srácok hagyjátok már abba!!!

-He he he… Hogy véded… Csak nem zúgtál belé?

-Szerinted képes lennék belezúgni abba az emberbe, aki kilenc évig gyakolatilag a bátyám volt?!?!-kiabálta vészesen pirosodó arcccal Amy.

-Nincs rokoni kapcsolatod vele, szóval elvileg lehetséges…

-De gyakorlatban lehetelen…

-Ugyan Amy! Ez csak egy hülye vicc.-mosolygott Mike- Ne húzd fel magad…

-De felhúzom! Ez a hülyénél is milliárdszor hülyébb vicc!

-Naés? Maximum leütöm őket… De végülis lehet igazuk…. Tényleg nem vagy a testvérem, igaz úgy tekintek rád, de akár le is smárolhatlak, nem dől össze a világ ha egymásba szeretünk…

-Jaj Mikey te olyan lökött vagy!

-Héééy király ötlet! Mike azt mondta, hogy fogadik Chris nem küld senkit Amy-nyugtatásra. Hát vesztett, és a büntetése, hogy le kel smárolnia Amyt úgy, mintha a csaja lenne!-vigyorgottt gonoszkásan Gary.

-Egyetértek-bólogatott Tom.

-Nemááá’!!!-sikította Amy-Ezt nem tehetitek velem!

-Igaza van! Ez marhaság srácok!-kiabálta kétségbeesve Mike.

-Vesztettél, hát fogadd el sorsod!-bölcselkedett Tom.

-Rendben…-törődött bele sóhajtva a fiú-Készenállok…

-Basszus… Én ezt nem csinálom!!!-jelentette ki határozottan a lány-Nem és kész, passz,  pont!

-Nyugi, nem hinném, hogy olyan rossz lesz!-tette biztatóan Amy vállára a kezét Lauri.

-Te ezt nem érted!-fejtette le a fiú ujjait a válláról a lány- Az első csókomat nem a bátyámtól akarom megkapni!

-Csak nem ijedtél be hugi?-duruzsolta Tom.

-Nem!

-Nahátakkor… Mike is benne van, ő nem hadakozott…

-De neki ez nem az első! Én ezt még soha sem csináltam fogd már fel!

-Az  új dolgok jó dolgok Amy… Ezt is meg kell érned egyszer…

-Nyugi-vágta hátba Mike-Az első csók kira dolog, főleg ha tőlem kapod.

-Nem vagy te kicsit beképzelt bátyus?-mosolygott gúnyosan a lány

-Okos vagyok, erős, szép, vagány és strapabíró, de a legfőbb erényem a szerénységem-vigyorgott a fiú, és a kezét nyújtotta Amynek.Az vonakodva elfogadta, és hagyta, hogy fogadott bátyja felhúzza a parkettáról.

-Nagylevegő… és nyugi… -mormolta halkan a lány-Nyugi… semmi gáz…

-Nah szólok, ha eleget néztünk titeket, és abbahagyhatjátok!-adta ki a parancsokat Gary, és várakozó arccal nézett testvéreire.

-Hát akkor hajrá… sóhajtott Amy, és belenézett Mike mélybarna szemébe.

-Hát hajrá…-válaszolta az, és átkarolta a lány derekát.

Amy is a fiú nyaka köré fonta karját, és megint kiszakadt belőle egy sóhaj. Mivel Mikey egy fejjel magasabb volt mint ő, ezért a fiúnak le kellett hajtania a fejét, hogy büntetését végrehajtsa. Óráknak tűnő másodpercekig néztek így egymásra, míg ajkaik tétován egymáshoz nem értek. Mike hevesen csókolta a lányt, aki jobb híján ugyanígy visszacsókolt. Tudták, hogy ez csak átmeneti állapot, de mégis mindkettejükben égett a vágy a másik iránt, mígnem hosszú percek után Tom szét nem választotta őket.

-Abbahagyhatjátok! Egy időre… Ha unatkozunk, akkor folyt. köv.!

-Álmodj szépeket Tom!-kiáltott rá egyszerre Mike és Amy, akik még mindig nem engedték el egymást. Mikey fisszafordult a lányhoz, lehajolt hozzá, és úgy súgta a fülébe, hogy senki se hallja:

-Na… Milyen volt?

Amy lábujjhegyre állt, és izgatottan visszasutoggta:

-Király! De nem csinálnám mégegyszer… Úgyértem veled nem…

-De mért nem?

-Mert ez így azon kívül hogy isteni érzés, nagyon furi is.

-Te tudod… Én élveztem, meg is ismételném, de csak engedéllyel-mosolygott a fiú, és homlokoncsókolta húgocskáját.

Ezzel szét is váltak.

-Nah milyen ízű volt a hugi nyála?

-Pfüj, de gundit kérdezek… Szerintem salit evett mmm… sajttal.

-Eltaláltad.-kacsintott a lány-Te meg szerintem bevágtad a csokimat…

-Hopsz-tapasztotta kezét a szájára Mike- Az a tiéd volt?

Erre mindenkiből kitört a nevetés.

-Hát Lauri, úgy látszik, ma nem mész haza.-fordította komolyra a szót Gary-Viszont az a gáz, hogy csak Amynek van franciaágya, a kanapénk meg nem alvós.

-Jajj banyek kivel akartok itt még összehozni? Mi lesz a következő?

-Hogy lefeküdsz Garyvel, aztán hozzámész Tomhoz-vigyorgott Mike-Nyugi, ez csak véletlen.

-Véletlen… Persze… Én meg véletlenül agyönütlek Rómeó.

-Nyugi! Nem fog csinálni semmit, mert ha fog, lepuffantom.

-Hopszasza… Akkor inkább vigyen el a szél…-suttogta rémülten a fiú-Ó anyám békében akarok meghalni!

A ház már másodszorra zengett a nevetéstől.

-Addigis… Buli? Felhozom az elemes magnót, aztán vaksibuli hülyülésig!

-Áhh… ne…-morogta Mike-Kifárasztottál… Én már csak egyet akarok, durmolni, de jó sokáig…

-Ha te akarod bátyó… Akkor húzás fürödni aludni mindenki!

-Oké, tied az alsó fürdő, mi meg párosával megyünk ide, a föntibe.

-Rendibendi! Jóóó sokáig folyatom magamra a hideg vizet… Ez megrázó élmény volt…

-Megrázóóó??? Miért? Aszittem tetszett!

-De akkor is!

-Jóh, nem vitatkozom tovább! Sipirc zuhanyozni!

-Igenis őrmester!-suttogta dühös hangnemben Amy, elcsörtette a szobája felé, és jó hangosan becsapta az ajtót.

-Ezzel megvolnánk…-dörzsölte össze a tenyerét a fiú-Ki lesz kivel?

-Én Tommal leszek!-kiáltott fel pánikszerűen Gary.

-Akkor nekem marad a szöszi…-sóhajtott Mike-És kik mennek elsőnek?

-Vállaljuk!-kiáltott megint Gary-Gyere Tom, hozd a cuccokat, és menjünk!

Az bólintott, és elsietett nyomában bátyjával.

Lauri megcsóválta a fejét:

-Van egy olyan érzésem, hogy ti mind undorodtok tőlem…

-Dehogy is! Azt nem tudom, mit érez Gary és Tom,  de nekem szimpi vagy, rendes gyereknek látszol, Amynek meg a példaképei közé tartozol.

-Komcsi?

-Ja. És te mit gondolsz a mi hollónkról?

-Hát, igazából nem tudom mit kéne gondolnom…

-Úgy elsőre mi ugrott be róla?

-Az, hogy gyönyörű és titokzatos, mint a holdvilág…

-Tényleg? Neked mondom el először, de mikor anya behozta, hogy mostantól ő a hugunk, én azt hittem elolvadok. Belenézett a szemembe, én meg csak bámultam rá, mint aki kísértetet látott. Később aztán… Hozzászoktam. Egyszerűen túl sokat voltam vele, és rájöttem, hogy nem tudnám ÚGY szereni… De marha rendes csaj, csak vigyázni kell vele, mert törékeny és finom mint egy porcelánvirág. Egy-egy kudarc nagyon meg tudja viselni… És… Állati jól csókolózik!-kiáltotta el magát hirtelen Mike, majd a szájára tapasztotta a kezét.-Hopsz… Na igen. Ez is egy jó tulajdonság, végülis…

-Na de mesélj, milyen volt?

-Kira! Belejött, és olyan szenvedélyes volt, hogy na. Akkor és ott azt hittem, tényleg a barátnőm van a kezeim közt, és nem a hugom. Mintha megint szerelmes lennék belé…De őszintén… Neked tetszik Amy?

Lauri vörös lett, mint a pipacsvirág, és ilyen színben suttogta:

-Igen… Nagyon…

-Hát akkor hajrá öreg!-vigyorgott a fiú-Megéri, hidd el…

-Rendbe’!

­*

Nagy sokára mindenki kész lett a fürdéssel, és aludni készülődtek. Lauri, pizsama híján alsónadrágban, és egy Miketól származó pólóban  indult Amy szobája felé. Lepattogott a lépcsőn, és benyitott a szobába. Ami ott fogadta, az eléggé zavarbaejtő volt.

A lány ugyanis egy szál fekete törölközőben állt a szekrényben kotorászva. Valami miatt a fiú nem jött zavarba, csak egy gúnyos mosollyal odasétál hozzá, és a szekrénynek támaszkodott.

-Csak nem most mosatad ki a pizsamádat?

Amy ugrott egyet ijedtében, és hátrált egy lépést.

-Igen…-hebegte rémülten-Ugye nem arra gondolsz, amire én gondolom hogy gondolsz?

-Arra gondolok, hogy letépem rólad a törölközőt.Ezt hitted te is?

A lány erre sikkantott egyet, és addig hátrált, amíg a zongora engedte.

-Ezek szerint ezt gondoltad…-csóválta a fejét Lauri-…de kiválthatod magad.

-Mond mivel!-kapott a lehetőségen Amanda

-Elzsibbadt a hátam… Megmasszírozol? Cserébe rajtad hagyom a törölközőt.

-Oké, oké csak hagyj felöltözni!-kiáltott fel hirtelen Amy, kikapott egy  pizsamát a komódból és eltűnt a jobbra nyíló ajtóban.

Lauri eközben leült az ágyra, levette a pólóját, és hasra feküdt.

-Már készen is vagyok!-sietett be a lány.

A fiú eltátotta a száját. Amyn egy testhez simuló, természetesen éjfekete top és egy hozzá illő rövid nadrág volt.

-Nem fogsz így megfázni?

-Dehogy! Már neki is vetkőztél? Rendi! Kezdjünk neki!-dörzsölte össze a kezeit Amy és helyt foglalt Lauri térdén-Elbírsz?

-Ne nézz már nyámnyilának! Naná hogy elbírlak!

-Rendicsek.

A lány csendesen masszírozni kezdte a fiút és közben éneklni kezdett:

-Óóóóó… My soul’s darkest part, It’s apart me from the word, apart… The ocean of tears, the sky is full of my feels, the darkest dreams, a room of my fears…I’m a black rose in the word…The blackest rose of the word, a white raven in a black crowd, die nooow…’cause I loose you, but I love you, and I want you to standing here…

-Ez milyen banda száma?

-Ez a miénk. Ezzel futottunk be. Ez az egyetlen, amit ismernek az emberek.

-Szééép…hogy van tovább?

-That’s darn time, it’s not mine, the wind is blowin’ away, but I can find a waaay…away, away, away from you, away, away, away from me too, but I dream with you…I’m a nemo without you…

-És mi a címe?

-Nem derült még ki? Away.

-Ja tényleg. Away away away from you, away away away from me too…Ahhh… Marhajól csinálod…

-Az éneklést, vagy a masszírozást?

-Mindkettőt. Jó ez a refrén, könnyen megjegyezhető, és nagyon jó a dallama.

-Aha… Amikor sétálgattam a városban, láttam, hogy egy fiú meg egy lány összeölelkezve ülnek a padon, és halkan ezt a dalt éneklik… Olyan felemelő érzés volt!

-Azt elhiszem!És mikor is lesz az első nagy konci?

-Holnap, azaz karácsonykor a bevásárlóközpont előtt. Brrrr…Tényleg izgulok egy kicsit…A szervezőim megközelítőleg 5000 emberre számítanak…Viszont ott lesz a HIM is! Meg az Apocalyptica! És a Nightwish is!

-És minket meg sem hívtak?-mordult fel Lauri-Fel is hívom Christ, hogy tessék minket is odaszervezni!

-Oké-Amy felkelt a fiúról-Mindenki egy helyen. Éljenek a finnek!

Lau eközben tárcsázta a számot:

-Hallo Chris Gönerer!

-Szia, itt Lauri! Csak kérdezném, hogy a holnapi összfinn koncira minket miért nem szerveztél be?

-Milyen összfinn koncira?

-A holnapira Chris!-kiabált bele Amy is-Tessék őket is beszervezni, mert nélkülük NEM-VAGYOK-HAJLANDÓ-SZÍNPADRA-LÉPNI!

-Óóóó boccse. Elfelejtettelek titeket! Be is lesztek írva a progiba, átírom a neten, átragasztatom a plakátokat, és szólok a többieknek is! Bocsi mégegyszer!

-Köszik Chris pápá!

-Pápá!

-És Chris! Szólj Villenek és Tarjának, hogy találkozunk holnap délután kettőkor a próbaterem előtt!-kiáltott bele megint a lány-Szeretnék összehozni egy meglepi karácsonyi dalt a közönségnek!

A fiú kinyomta a mobilt, és kérdő tekintettel nézett Amyre.

-Meglepi karácsonyi dal?

-Jah-vonta meg a vállát a lány-Külön-külön mindenki hallott már minket, de együtt nem. Ez az ötlet most csak úgy jött.

-De jó ötlet. Ha akarod, abbahagyhatod!

-Oké.-bólintott Amy. Lauri ebből csak annyit érzékelt, hogy a lány sejmes ébenfekete haja egy pillanatra végigsimítja a hátát.

Amy leszállt Lau hátáról és előhalászott egy TV újságot az ágy alól.

-Na megy valami jó?-kérdezte az idő közben felkelt fiú

-Tütümmtütümm… A Vérfarkas éjszakája, amerikai színes horrorfilm. Tíz perc múlva kezdődik. Megnézzük?

-Miattam…

-Okk. Akkor szedek elő némi üccsit.-és elviharzott. Pár másodperc múlva két üveg colával tért vissza.

Lauri közben elhelyezkedett az ágyon. A lány leült mellé, ő pedig átkarolta a derekát. Amy erre kuncogni kezdett.

-Mivan?-kérdezte kissé rémülten a fiú

-Se-semmi haha… csak csikis vagyok…hihihi…hehehe…

-Ááá szóval csikis…-Lauri ravaszul elmosolyodott

Amy erre medgermedt:

-Hooopsz…Elszóltam magam…

-De el ám!

Lau hanyatt döntötte a lányt, és ott csiklandozta, ahol érte. Amy pedig nevetett, és próbálta letaszítani magáról a fiút de az nem hagyta magát. Csak akkor állt le, amikor elfáradt.

Furcsa jelenet volt. Amy lihegve feküdt az ágyon, és mosolyogva nézte a fölötte támaszkodó, szintén lihegő Laurit.

-Fúúúh…-fújt-Fáj a pocim a röhögéstől…

-Szeeegény… Ugye tudod, hogy tündéri édes a mosolyod?

-Most már igen. Ilyen téren te sem panaszkodhatsz, te kis hülye…

-Kis hülye? Hát köszi szépen.

-Jajj tudod, hogy csak hülyeségből mondom!-nevetett Amy, és feltámaszkodott a könyökére-Nem vagy hülye. Így jó?

-Kicsit. De sérted az önérzetemet.

-Óóóóh, tragééédia!-tettetett riadalmat a lány igen élethűen. Majd megnyalta a száját-Hajlandó vagy elengedni, vagy bűnhődjek borzalmas tettem miatt?

-Bűnhődj-vigyorgott Lauri-Nem eresztelek hajnalig.