II. rész: The present's pictures (a jelen képei)

-Aki, ez a táncos dolog biztosan jó ötlet?-kérdezte idegesen Lauri-Mármint, másodszor járunk Magyarországon a Dead Letters turné alatt, szerintem elég nekik, hogy látnak minket, ez az extra táncos dolog már túlzás nem?

-Ne parázz Lau, jó móka lesz-legyinett a kérdezett-Végre valaki fog táncolni a színpadon rajtad kívül is, már aki profi. Márpedig a USS DCH profi társulat, négy csaj, akik kiskoruk óta táncolnak.

-Nem kéne őket felhívni, hogy jövünk?-javasolta Eero

-Jó ötlet!-biccentett a dobos- és tárcsázta a számot:

-Szia Kriszta drága!

-Szia Aki! Mi a helyzet?-zengte egy fiatal lány hangja

-Csak gondoltam szólok, hogy megyünk!

-Máris? Most jöttünk mi is, éppen hogy átöltöztünk. Most be fogunk melegíteni, úgyhogy nyitva lesz az ajtó, gyertek be nyugodtan!

-Oké! Pusza, ott leszünk öt perc múva!

-Pusza, szia!-köszönt el a lány is

Aki igérete szerint öt perc múlva valóban ott ácsorogtak a ház előtt, amelynek kapujára egy márvány tábla volt akasztva, a következő feliratal:

Universal Sound System Dancer Company Hungary

-Szép hosszú nevük van-jegyezte meg Lauri

-Az-helyeselt Pauli

Beléptek a kapun. Az ajtó, a lány elmondása szerint nyitva volt, és kiszűrődött rajta a zene:

„You know our sacred dream won’t fail
The sanctuary tender and so frail
The sacrament of love
The sacrament of warmth is true
The sacrament is you…”

-H.I.M.-re gyakorolnak?-nézett Lauri

-Úgy látszik…-monyogta Eero, és kitárta az ajtót.

Odabent négy lány táncolt, mind fekete sztrecs ruhában, kiengedett hajjal. Egy magas, répavörös hajú, egy középtermetű szőke, egy alacsonyabb barna, és egy vele nagyjából egymagasságú, egészen mélyvörös hajú lány.Az utóbbi mozgása Laurinak valahogyan furcsán ismerős volt…

A számnak vége szakadt, és a négy lány kimerülten ült le. A répavörös hajú felállt, és vidáman odament a fiúkhoz:

-Üdv Magyarországon! Kovács Kriszta vagyok!

-Én Arany Liza-mutatkozott be a szőke

-Az én nevem pedig Hollóssy Diána, de a többiek csak Dininek hívnak-nyújtott kezet a barna hajú is

-Remek! Minket szerintem már ismertek!-mosolygott Lauri, miközben sorban kezet rázott a lányokkal

Aki közben a negyedik lányhoz igyekezett, aki, mintha észre sem vette volna őket, csak leült az egyik székre, és kilihegte magát.

-Te nem mutatkozol be?-kérdezte szelíden

A lány felemelte a fejét, de éppen csak annyira, hogy csak Aki lássa az arcát. A többiek elől elfedte a vörös hajzuhatag.

-Fölösleges, úgyis mindenki ismer, rajtad kívül.-felelte

-Akkor nekem hajlandó vagy bemutatkozni?

Ekkor a lány kimondta azt a nevet, amit Lauri hét éve nem hallott, azon a hangon, amit szintén ezidőtájt hallott utójára:

-Hollóssy Andrea, de hívj csak Andinak.

-AMY???-kiáltott fel hangosan Lau

A lány felkapta a fejét. Kétség kívül ő volt az. Ugyan az a kreolbarna arcbőr, ugyanazok a valószínütlenül halványkék szemek, ugyanaz a cseresznyevörös száj. Csak a vonásai komolyodtak meg kissé.Elvégre Amy már 23 éves volt, nem 16.

-Ezt a nevet már hét éve nem használom. Amy Raven már nem létezik.

-Mi történt veled? Hogyhogy hazaköltöztél?

Andi felállt, és odasétált volt fiújához.

-Úgy, hogy gyakorlatilag hazavágtad az életemet.

-Ééén???

-Te bizony. A szakításunk indította el a lavinát. Megviselt a dolog, ugyanis te voltál az első, és egyben az utolsó is, akit igazán szerettem. A csalódottságom a munkámon is meglátszott, egyre rosszabbul teljesítettem, aztán kiderült, hogy utazási beteg vagyok, így turnézni sem mehettünk volna. Ez baj volt, ugyanis akkortájt az Away-t már mindenhol ismerték. Ígyhát az ördögök közös döntése alapján kizsuppoltak a bandából, és felvettek valaki mást. Szégyelltem magam, csalódott is voltam, ígyhát minden keserűségemmel együtt hazajöttem, hogy új életet kezdjek. Itthon rátaláltam az unokahugomra, Dinire, és annak két barátnőjére, Kriszre és Lizire. Együtt megalakítottuk a USS DCH-t és most itt vagyok. De nem sikerült teljesen elfelejtenem mindent, ugyanis balszerencsémre Dini, Krisz és Lizi The Rasmus rajongók, így az emlékeim most is kísértenek.

Befejezte a mesélést. A fiúk arcán döbbenet ült, de a lányokon látszott, hogy ismerik barátnőjük szomorú történetét. Lauri fejében pedig még mindig ott visszhangoztak a lány keserű szavai:

-„ Te voltál az első, és egyben az utolsó is, akit igazán szerettem… az emlékeim most is kísértenek…”

-Most pedig, ha megbocsáltotok, kiszellőzetem az agyam-és kiviharzott az ajtón

Lauri megkövülten nézett utána. Dini, Krisz és Lizi közben pedig sugdolóztak valamiről. Aztán odaálltak a fiúk elé. Krisz előrelökte Dinit, aki zavartan kiterelt egy tincset az arcából, és megszólalt:

-Öööh.. Szóval a csajokkal úgy gondoltuk, hogy ha már úgyis egy hét múlva lesz csak a koncert, akkor maradhatnátok nálunk. Nem kéne minden nap lefurikázni ide, hogy próbáljatok…

-Andit nem fogja zavani?-kérdezte Lau

-De, de hát ez a mi házunk is, nem csak az övé!-jelentette ki határozottan a lány

-Akkor szívesen maradunk-mosolygott Aki

-Van egy vendégszobánk, meg egy kinyithatós kanapénk. Pont el fogtok férni.

-Rendi, mi vállaljuk Akival a kanapét, Paulinak és Eeronak pedig marad a vendégszoba-osztotta ki a helyeket Lauri

Leültek beszélgetni. Néhány perc múlva Dini félrehúzta Laut.

-Nem tudom, hogy ezt láttad-e már-szólt, miközben bekapcsolta a számítógépet-De ha nem, akkor mindenképpen meg kéne nézned.

Bement a netre, és rákattintott egy kedvencre. Az egy fekete oldalt hozott ki, amin kék feliratok voltak. A fejlécben egyik oldalt a régi Amy szerepelt, homlokát egy tükörnek vetve, a másikon pedig a Devil fivérek, egy negyedik, ismeretlen férfi körül. A negyedik egy vigyorgó, rasztázott barna hajú emberke volt, akit az oldal szerkesztője vörössel áthúzott, nemtetszését kifejezve. Középpen pedig az Amy és az ÖrDögök embléma díszelgett.

 Itt Dini ráklikkelt a Video menüpontra, ott pedig egy képre, amin Amy szerepelt egy szintetizátor mögött.

A videó elindult. Mint kiderült, egy koncertről volt szó. De Laurinak valahogy furcsán hangzott ez az egész. Mintha valami hiányzott volna…

  A zárószám előtt, mint mindig, mindenki megállt, Amy pedig megszólalt:

-Kedves közönség, kedves rajongók, és kedves nem rajongók! Elérkeztünk az utolsó számhoz. De ez most tényleg különleges…

Itt egy picit elhallgatott, ugyanis egy nagy KORG szintetizátort hozta ki elé. Így levette a mikorfont az álványról, megkerülte a szintit, és úgy folytatta:

-Mint mondtam, ez az utolsó szám, most egy nagyon különleges utolsó szám. Kedves közönség!-itt szaggatottan fesóhajtott. A könnyeivel küzködött-Ez az én utolsó számom, mármint ténylegesen a legutolsó.

A tömeg felhördült. A kamera ráközelített a közönség soraira. Sokan sírtak, vagy csak lehajtott fejjel hallgatták.

-Hát igen, minden végetér egyszer…Az én énekesi pályafutásom itt ér véget. Nem tagadom, kiskoromban mindig énekesnő szerettem volna lenni. Hát az lettem. Csak megmutatta magát az élet előttem, hogy „tessék, élvezz amíg lehet!” 2 hónapig lehetett. Ezzel a dallal szeretnék búcsúzni mindazoktól, akik támogattak, és akik szerették a hangomat. Most pedig, íme életem utolsó dala, amelyet magam fogok szintetizátorral kísérni: Utolsó perc.

Leült a szinti mögé, elkezdett játszani valami, fura, túlvilágian csengő dallamot, és rekedtes, szomorúan zengő hangon énekelni kezdett:

-Vége van,

Most búcsúzom,

Ez az utolsó napom.

Sokat ért,

De véget ért.

Szenvedni kell minden szépért,

Minden apró emlékképért

Ez az utolsó percem,

Most maradj velem,

Míg elszáll a lelkem.

És elhaal a testem…

A menyország vagy a pokol?

Attól függ, hogy ki kit okol…

A jóistent a végemért,

Hogy nem láttam a lényegét.

Magamat, az életért,

Csúfos véget ért.

De még nem ásták meg a sírom,

Egy-két percig biztos bírom

Liliom virít a sírhanton.

Nem átkozok,

Elkárhozok,

A pokolig csíkot húzok.

Angyalszárnyon repülök,

Az ördöggel derülök.

Nem sír értem senki már,

Az Isten hiába vár.

Már rég a pokolban égek,

Mint a többi eltévedt lélek.

Pörkölnek az ördögök,

Ebédnek most főőlök…

Ez az utolsó percem,

Most maradj velem,

Míg elszáll a lelkem.

És elhaal a testem…

A menyország vagy a pokol?

Attól függ, hogy ki kit okol…

A jóisten a végemért,

Hogy nem láttam a lényegét.

Magamat, az életért,

Csúfos véget ért.

A menyország vagy a pokol?

Attól függ, hogy ki kit okol…

A jóisten a végemért,

Hogy nem láttam a lényegét.

Magamat, az életért,

Csúfos véget ért.

Csúfos véget ért.

Csúúúfóós vééégeeet ééért…

Éneklés közben többször is elcsuklott a hangja, a szám végére pedig már szabályosan ömlöttek a könnyei. Végül nem bírta tovább, ráborult a szintetizátorra, és zokogni kezdett. A színpad elsötétült, de halványan még lehetett látni, ahohógy két alak kitámogatja az összemolott lányt.

  Itt véget ért a videó. Dini pedig csuklott egyet.

-Annyiszor láttam már, de még mindig nagyon el tud szomorítani. Ritkán látom Andit sírni, mindig mosolyog, de mióta Krisz  igent mondott a felkérésetekre, azóta eléggé ingerlékeny. Láttad volna,hogy ordibált szegény Krisztával…Addig nem tudtuk, miért jött Finnországból vissza, csak azt, hogy kidobták az ÖrDögök. Akkor mondta el nekünk, hogy mi volt veled. Persze Lizi elkezdte kérdésekkel bombázni rólad, és akkor Andi tényleg kikészült. Sírva ordított Lizzel, és még pofon is vágta. Nézni is szörnyű volt, ahogy kifordul magából…

 A szomorú hangvételű monológot egy ajtócsapódás szakította félbe.

-Te jó ég, megjött!-sikkantotta Dini-Vigyázz, ne emlékeztesd a mútjára, mert randa véged lesz!

Lauri megfogadta a tanácsot. Hozzá sem szólt az amúgy teljesen csöndben lévő lányhoz, de máshoz sem. Ők ketten hallgatak csak az asztalnál, Aki, Eero, Pauli, Dini, Krisz és Lizi pedig vidáman csevegtek. Dini néha aggódva odapillantott unokatestvérére, aki ezt csak egy-egy sötét oldalpillantással viszonozta.

Megvacsiztak, aztán mindenki nyugovóra tért.

Éjfél környékén Lauri felriadt álmából. Nem volt valami kellemes álom, valljuk be, ezért gonolta, lesétál a konyhába, és iszik egy pohár vizet.

Le is ballagott a lépcsőn. Félúton járhatott, amikor részeges kacarászás csapta meg a fülét.

-Minden pasi dinka…-hallotta Dini hangját-De neked pont a legeslegeslegselegdinkábbat kellett kifognod! Csúcs vagy hugi!

-Jóvanna!-a másik hang Andihoz tartozott-Tizenhat voltam!

-Ééés???-kérdezte Dini. Mindkettőjük hangja eléggé spicces volt

-Éééés!!!-méltatlakodott Andi-Honnan a fenébő tudhattam volna, hogy az a kis kockafejű bunkó Lauri ennyi bajt hozhat rám! Ráadásul ő dobott engem, valami hülye ribancért!

-Háát, bunkónagy peched volt…-csóválta a fejét Dini-Legalább szép volt az a csaj?

-Széép??? Annyira nem, hogy engem dobhatott volna érte!!! Mert nálam aztán nem talált szebbet azóta sem, abban biztos vagyok! Különben meg valami szőke k****a volt!

-Idióta! Képes volt lecserélni a zenei világ fekete démonát egy szőkére???

-Ja! Monnyuk a srác nem volt olyan rossz… Gondolj bele, két hónap alatt százkétszer smároltunk! Számoltam!

Lauri erőt vett magán, és lement a konyhába. Ott a pultnál egymással szembe ült Andi és Dini. Előttük egy üres, csokilikőrös üveg és fejenként egy likőröspohár állt. Rendesen be lehettek csípve, ugyanis Andi jobbra-balra dülöngélt, Dini pedig a fejét támasztotta, és egy naranccsal játszott. Mindettőjükön fehér hálóing volt, és ömlött belőlük a likőrszag.

Andi felkapta a fejét a padlóreccsenésre, és ködös tekinettel Laurira bámult.

-Áhh, itt az emlegetett szamár!-szólt gúnyosan-Mi a gáz, életem, csak nem rosszat álmodtál?

Diniből kitört a nevetés, és ebben Andi is követte. Dini megemelte az üveget, meglötyögette, majd csalódottan leereszette.

-Ááá bakker ez kifogyott!-bődült fel csalódottan-Ez így uncsi, megyek szunyálni pá gerlicéim!

És szédölögve felkapaszkodott a lépcsőn.

-Te nem mész?-nézett Andira Lau

A lány megrázta a fejét.

-Szédülök…-motyogta

-Nem is csoda, megittatok egy egész üveg likőrt. Csont részeg vagy!

-Ééés???

-Holnap nem fogsz tudni ébren maradni. Le kell feküdnöd.

-Mondom, hogy nem megy! Ha innen felállok, akkor boázni fogok!

-Felvigyelek?

-Neee…-Andi elpirult-Nincs alattam semmi…

-Oh, értem-Lauri is elvörösödött-Akkor legalább addig a karosszékig próbálj eljönni velem!

Andi bólintott. Lau így átkarolta a hóna alatt, hogy meg tudja tartani, és így elvánszorgtak addig az ócska karosszékig, ami a sakoban állt. A fiú óvatosan leereszette a lányt a karosszékbe, és éppen menni készült, amikor Andi megragata a karját.

-Ne hagyj itt! Utálom a sötétet!-kérlete

-Hát jó-Lauri felsóhajtott-Csusszanj arrébb!

A lány elgedelmesen arrébb húzódott, Lau pedig leült mellé, és átkarolta a derekát. Andi a mellkasára hajtotta a fejét, és becsukta a szemét.

-Aludj csak…-a fiú szelíden megsímogatta a lány fejét-Jajj, de régen aludtunk már így!

-Hét éve…-motyogta Andi-Hiányoztál tudod…? Tagadom, de még mindig tagadhatatlanul és mentehetlenül beléd vagyok esve, mint vak ló a gödörbe…

-Míííí???-Lauri rendesen meglepődött-Hiszen már vagy ezer éve szakítottunk!

-Tévedsz, te szakítottál velem!-Andinak könnyek gyülekeztek a szemében-Én nem lettem volna képes erre! Szerettelek, de te nem engem! Éreztem!

-Nem beszélj butaságokat! Igenis szerettelek!

-Akkor miért hagytál ott egy másik lányért?-Andi már szabályosan sírt- Még csak nem is mondtad a szemembe! E-mailben szakítani valakivel, akit állítólag szeretsz, eléggé szemét dolog, ha engem kérdezel!

-Nézd, sajnálom! Azóta ezerszer megbántam a dolgot hidd el!

-Persze…Higgyem is el mi? Egy szemét állat vagy!

-Jólvan… Nyugi…- Lauri magához ölelte a síró lányt-Most pedig aludj, mert holnap nagyon álmos leszel…

Andi bólintott, becsukta a szemét, és lassan elaludt. Laurin eközben ismerős érzések lettek úrrá. Mikor még jártak, rengetegszer aludtak el így. Most, hogy hét év után újra érezte a lány nyugodt lélegzetvételét a mellkasán, valahogy furcsán megnyugodott, mint mindig, ha együtt szálltak az álmok birodalmába. Mikor Andi lélegzetvétele már jó ideje egyenletessé vált, Lauri feltápszkodott mellőle, az ölébe vette, és felment vele a lépcsőn. Bevitte a szobájába, lefektette az ágyba, és betakarta, majd rövid habozás után egy puszit nyomott az arcára, és ő maga is nyugovóra tért.

Másnap reggel elég kómásan ébredt. De még közel sem volt ahhoz az állapothoz, amit Andi produkált. A lánynak ugyanis sajgott a feje, az egész mozgása összerendezetlen volt, és valahogy nem igazán volt tudatában annak, amit mondott, vagy csinált.

-Andi!-fogta meg a lány vállát Lauri-Tanácsolhatok valamit?

-Hallgatlak! Csak siess, mert a fejem 10 másodperc múlva mesemmisíti önmagát! Mostantól kezdődik a visszaszámlálás…

-Állj be a hidegzuhany alá, ruhástul. Nekem az segíteni szokott…

-Ó, igen Lauri, a nagy alkoholista… Megfogadom a tanácsod, de ha nem jön be, akkor a te fejed is úgy fog fájni, mint az enyém, csak az én kezem által…

Azzal elhúzott a fürdő felé. Egy kis idő múlva vízcsobogás, és sikoltozás hallatszott, majd megjelent Andi tacsakvizesen.

-Szólhattál volna, hogy a hideg víz ennyire… hideg. De legalább a fejfájásom elmúlt… Na, nyögd ki, mit akarsz cserébe, mielőtt meggondolom magam!

Lauri nagyot sóhajtott, a lány elé lépett, két kézzel meragadta annak vállát, a szemébe nézett, és végre kinyögte, amit mondani szeretett volna:

-Kérlek, könyörögve és térdenállva, legalább erre a hétre változz vissza Amyvé! Vayg legalább a hajfestéket mosd ki a hajadból, mert színesebb lesz a csapat, meg a fekete haj sokkal jobban áll!

A lány egy ideig elgondolkozva nézett a fiú szemébe, majd végül egy „megadom-magam” sóhajjal így felelt:

-Rendben…De csak erre a hétre, és csak a te kedvedért, soha többet mégegyszer!

-Amúgy látom betartottad, amit ígértél-bökött Lauri a lány nyakán lévő, hollós nyakörvre mutatva.

-Hát igen. Szavatartó ember vagyok, ezt te is tudod. Na, megyek, pár óra múlva találkozunk, akarom mondani , találkozol Amyvel!

-Rendben, szeva!

Andi eltűnt a szobája irányába. Ígéretéhez híven pár óra múlva elő is lépett onnan, immáron a régi Amyként.

A haja újra fekete volt, a szeme feketére volt húzva és festve, a szája szederszínű volt, a körmei feketére lakkozva. Egy kapucnis, fekete pulcsit viselt, Green Day felirattal, egy sokzsebes fekete nacit, és egy pár fekete katonai bakancsot. A haja kócos hatásúra volt belőve.

Amint Lauri meglátta, ösztönösen kitárta a kezeit. A lány elmosolyodott, és nekifutásból beleugrott régi szerelme karjaiba.

-Amy!-kiáltotta Lau, és magához ölelte a lányt-Boldog vagyok, hogy újra látlak!

-Énis örülök neked!

Lauri kicsit eltolta magától a lányt, és szélesen elmosolyodott.

-Tudod, ezek a gyönyörű kék szemek akkor a legszebbek, amikor feketére vannak festve, és fekete hajtincsek lógnak kötülötte! Most hívhatlak Amynek ugye? Ezzel a kinézettel nehéz lenne átállni az Andira…

-Hívj nyugodtan!-nevetett Amy-De szép szem dolgában te sem maradsz el mögöttem, hallode!

Lauri elpirult.

-Áh, dehogy… Ezt a két mocsárszínű golyót hívod te szép szemnek?!

-Ha tudnád, hány lány döglik „ezekért a mocsárszínű golyóért”, akkor mást mondanál. Egyébként nem is mocsárszínűek, hanem olyan… palackzöldek.

-Te tudod…

Dini, Krisz és Lizi rendesen megelpődtek Andi új, vagy inkább régi stílusán…

-Te tényleg ilyen voltál???-sikkantott Lizi-Mármint tudom, hogy ilyen voltál, de élőben még nem láttam! Dini volt Amy és az ÖrDögök rajongó, ő látta élőben is, de én nem!

-Hát igen… Ez volt Amy. És még ilyen leszek egy hétig. Lauri megfűzött…

-Tök sirályul nézel ki!-vigyorgott Dini

-Na, erre az Amyre már én, szenilis huszonöt éves vén bolond is emlékszem!-mosolygott Eero

-Te, mint vén? És bolond? És szenilis?-nézett Lauri-Könyörgöm, te vagy a legfiatalabb a bandában! Meg a legokosabb! Najó, szenilis vagy egy kissé, de attól eltekintünk!

Erre mindenki nagyot nevetett.

A következő napok szorgalmas próbálással, és koreografálással teltek. A fiúknak fantasztikus ötleteik voltak, de még mindig a USS DCH volt a király a koreográfiák terén.

Két nap volt hátra a koncertig. Éppen az In My Life végére próbáltak valami mozgást összeállítani.

-Van egy ötletem!-állt fel hirtelen Lauri-Mi lenne, ha valamelyik csaj odalépne hozzám, én meg megforgatnám valahogy így…

Megfogta Dini kezét, megforgatta, majd megragadta a derekát, és hátradöntötte.

-Érdekes elem…-dünnyögte Andi-De ki vállalja?

-Én nem!-kiáltott fel egy emberként a másik három lány

-Miért pont én???-nyavajgott Amy

-Mert te vagy a főnök!-vigyorgott Dini

A lány lemondóan sóhajtott. A külsejét visszaváltoztatta ugyan a régi Amy style-ra, de a hozzáállása mitsem változott.

-De nem akaróóóóóm!!!-visította hirtelen. Erre mindenki ugrott egyet ijedtében.

-Nyugi mán’!-csitította Lauri-Nyugi, nem hinném, hogy olyan rossz lesz!

Andi erre felnevetett:

-Van egy olyan mondat, hogy a történelem megismétli önmagát! Át kéne alakítani úgy, hogy Lauri Ylönen megismétli önmagát!

-Ezt most hogy érted?-értetlenkedett a fiú

-Nem emlékszel? Amikor először talizunk!

-Ja, már megvan! Ugyanezt mondtam neked, amikor le kellett smárolnod Mike-ot!-Lauri felnevetett-Uram atyám, milyen sablonos vagyok!

-Rémesen…-csóválta a fejét mosolyogva Amy-Na, gyakoroljuk be, mielőtt meggondolom magam!

 Miután szépen begyakorolták a mozdulatot, Lauri félrevonta csapattársait:

-Srácok! Van egy ötletem! Szivassuk meg egy kicsit a csajokat!

-Mire gondolsz?-ráncolta a homlokát Eero-Ez nem egy szép dolog, Lauri!

-Jólvan, tudom!-legyinett a fiú-Szóval, azt találtam ki, hogy a Funeral Song és az In My Life közé bebökhetnénk meglepiként a Madnesst! Meglátjuk, hogy mit szólnak hozzá…

-Imádom, amikor ilyen szemét vagy!-vigyorgott Aki

-Aha! Király terv!-röhögött Pauli is

Kénytelen-kelletlen Eero is beszállt a dologba. Elkezdődött hát a táncosszivatási akció tervezése…