ID�ZAVARBAN

Lauri az �gyon fek�dt, s behunyt szemmel hallgatta a cs�ndet. Nyugalm�t m�gis megzavarta az �ra cs�rg�se. B�gyadtan �lt fel, k�t k�zzel megd�rzs�lte a szem�t. Kiment, f�z�tt mag�nak egy k�v�t. M�g a m�reger�s l�tty lecs�p�g�tt a g�pb�l, elment zuhanyozni. Miut�n fel�lt�z�tt, a konyh�ban a cs�sze k�v� mell� bekapta a tegnap esti pizza marad�k�t. Fogta a kulcs�t �s a bring�j�t, elindult a st�di�ba. Sok munka v�rt r�juk, mert meg kellett tervezni�k az �j koncertk�r�t helysz�neit, �s a k�t �j klippel kapcsolatban is volt megbesz�lnival�juk. M�g nem volt meg azok forgat�si id�pontja, a szerepl�k v�logat�sa sem zajlott le. Ez ut�bbit mindannyian nagyon komolyan vett�k, hiszen a t�rt�net �s a zene szempontj�b�l rendk�v�l fontos, hogy a n�z�t lek�sse a kisfilm. Ne csak egy �tlagos vide� legyen, hanem valami filmszer�. Eg�sz nap ezen vitatkoztak az egy�ttes tagjai, volt n�h�ny pont a list�n, amiben nem igaz�n �rtettek egyet. Ez�rt a fi� este f�radtan �rt haza, nem volt semmi kedve a haverjaival sz�rakozni. Ritka alkalom volt ez, de n�ha el�fordult. Lezuhanyozott �s led�lt az �gyra. A feje zsongott a sok �tlett�l, v�g�l �gy d�nt�tt, azt veti majd fel, amire m�g holnap is eml�kezni fog.

R�videsen m�ly �lomba zuhant.

Lauri az �gyon fek�dt, s behunyt szemmel hallgatta a cs�ndet. Nyugalm�t m�gis
megzavarta az ajt� fel�l hallatsz�d� hangos kopog�s. B�gyadtan �lt fel, k�t k�zzel megd�rzs�lte a szem�t. F�lig csukott szemmel odament az ajt�hoz, hogy kinyissa. Odafel� menet hirtelen megbotlott valamiben.

– A FEN�BE!! – ny�gte. – Ki az? Mit akarsz?

– Lauren �rfi, hoztam a te�j�t - sz�lalt meg egy m�ly hang.

– Mit? A mimet? – k�rdi megh�kkent arckifejez�ssel. – Laurennek? Hol �lsz ember?

Ekkor a t�lgyfa ajt�n benyitott egy magas, �sz haj� f�rfi, fekete lib�ri�ban, kez�ben egy t�lc�val, rajta ez�st te�sk�szlet. Lauri zavarodotts�g�ban belet�rt a haj�ba. M�g mindig nem tudta teljesen kinyitni a szem�t.

- OK, v�gom. A haverok k�ldt�k ide, �s biztos valami kamer�val veszik, milyen idi�ta fejet v�gok ehhez.

- Kamer�val? Az meg mi? K�rem, �lj�n le �s siessen. Ma mutatj�k be �nt a menyasszony�nak.

- A menyasszonyomnak? Na ez m�r vicc, k�rem, hagyjon b�k�n, t�nj�n el!!! – kiab�lt r� az id�s emberre.

- Mi folyik itt, ki ordib�l ily neveletlen�l? – sz�lalt meg egy karcs� k�z�pkor� n� a folyos�r�l, hossz� eleg�ns ruh�ban, tele �kszerrel.

- Fiam, m�g mindig h�l�ruh�ban vagy? Hogy n�zel ki? Frans, mi�rt nem �lt�ztette m�r fel?

- Anya, m�r te is kezded?!

- Jaj fiam, h�nyszor mondjam el, hogy mam�nak sz�l�ts, �s ne tegezz. Az olyan kispolg�ri!!  Ezzel elhagyta a szob�t.

Kispolg�ri? – d�nny�gte mag�ban a fi�, mik�zben „Frans” egy hatalmas szekr�nyben kezdett matatni.

– Melyik �lt�ny�t parancsolja viselni ma a klubban? – k�rdezte?

– Melyiket szoktam?! – g�nyol�dott Lauri.

– Sajnos azt ki kellett dobnom, miut�n a legut�bbi ottani l�togat�sa alkalm�val a bar�taival kiss� ittasan megf�rd�tt a f�t�ren a sz�k�k�tban. Ha megengedi, hozz�tenn�m, az�ta is err�l besz�l a v�ros.

– A v�ros? – hunyorgott a f�rfira. – Nincs jobb dolguk? Ink�bb a benzin�rakkal foglalkozzanak!

– Minek az �r�val?... Azt hiszem, reggeli ut�n egy kis s�ta a parkban j�t fog tenni �nnek. M�r megint t�l sok�ig maradt ki el�z� �jjel.

Laurinak nem maradt ideje visszav�gni, mert elakadt a szava, ahogy k�r�ln�zett a vadidegen szob�ban. Most �bredt fel teljesen, �s l�tta, hogy egy �ri�si helyis�gben �ll, selyemszer� z�ld tap�t�val bor�tott falakkal. Hatalmas baldahinos �gy �llt m�g�tte, a b�torok pedig neh�z t�lgyf�b�l k�sz�ltek. A m�retes ablakokb�l j�l l�tta a k�k eget. V�gk�pp nem �rtette, hogy hogyan ker�lt ide, hogyan hozt�k a t�bbiek, mik�zben � aludt. A mobilj�t kereste a tekintet�vel, hogy r�pir�tson a t�bbiekre, de sehol nem tal�lta.

Ekkor legnagyobb megd�bben�s�re „Frans” �lt�ztetni kezdte. Hi�ba pr�b�lt elh�z�dni, lekapta r�la azt a furcsa feh�r h�l�ingszer� rongyot, amit viselt, �s egy sz�m�ra teljesen idegen st�lus� ruh�t h�zott r�. Mikor megl�tta mag�t a t�k�rben, r�h�g� g�rcs�t kapott.

– Na, ugye nem gondolja, hogy ebben emberek k�z� megyek?!

Ugyanis a t�k�rk�pe feh�r inget viselt, kem�ny�tett �ll�gall�rral, hatalmas s�lszer� nyakkend�t, t�rdig �r�, galambsz�rke gombos kab�tot �s egyenes sz�r� nadr�got, csizm�val.

B�r… egy kliphez igaz�n elmenne ez a ruh�zat – m�l�zott. Nem is rossz �tlet ez a fi�kt�l.

Ezt k�vet�en a f�rfi kivezette a szob�b�l, �s �gy egy hatalmas el�csarnokba jutottak, ahol a plafonon sz�nes fresk�kat l�tott, a falakon eg�sz alakos festm�nyek l�gtak f�rfiakr�l �s n�kr�l k�l�nb�z� korok viselet�ben, a folyos�t �s a k�tsz�rnyas m�rv�nyl�pcs�t pedig s�t�tk�k fut�sz�nyeg bor�totta. Mindenhol g�mb�ly� bur�s l�mp�kat l�tott, �gy r�mlett neki, g�zl�mp�nak h�vj�k �ket. Az el�t�r plafonj�r�l hatalmas krist�lycsill�r l�gott.

– Ez a h�z…

– Ugye, milyen gy�ny�r�? – �llt meg mellette az anyja. – J� munk�t v�geztek a csel�dek. Ma mindennek ragyognia kell! V�gre lesz valaki, aki kord�ban fogja tartani azt a kicsapong� term�szetedet.

– T�nyleg idej�n valami csaj?

– De k�rlek! Moder�ld magad. Viselkedj �riemberhez m�lt�an.

– Mi van???

– Te is tudod, hogy azt a l�nyt Jonna Karoliin�nak h�vj�k �s a szomsz�dos Wiljakainnen-birtok tulajdonos�nak l�nya. Eddig az�rt nem tal�lkozt�l vele, mert kiskor�t�l kezdve Angli�ban nevelt�k. Megl�tod, meg leszel el�gedve ap�d v�laszt�s�val.

– Peeersze, biztosan – hagyta r�. – Egy�bk�nt ap�m is itt van?

– Dehogy fiam. M�r egy hete Szentp�terv�ron van, az orosz c�ri udvarban. Tudod, az �zlet, mindig csak az �zlet. Engem meg itt hagy, pont akkor, amikor a j�v�dr�l van sz�!!! Jellemz�, mindig mindent nekem kell csin�lni! – morogta. – �, m�r itt is vannak! – ki�ltott fel hirtelen, majd mag�val h�zta fi�t egy szob�ba, amit szalonnak nevezett.

– Na, ezt megn�zem! – sz�lt Lau, �s letelepedett az egyik sz�kre, ami nem volt �ppen t�l k�nyelmes. Hogy tudtak ezen r�gen �lni?– morfond�rozott csendben.

Nem �rtette az anyja viselked�s�t, ilyen izgatottnak r�gen nem l�tta. Mi a fene folyik itt?! Hol vannak m�r a t�bbiek, hogy le�ll�ts�k ezt a marhas�got? Vagy lehet, hogy valamelyik�k n�nek �lt�z�tt a po�n kedv��rt? M�r � is kezdett t�relmetlen lenni. K�v�ncsi volt arra a Jonna Ak�rkire.

Lehet, hogy ez egy �l� szerepv�logat�? De akkor mi�rt engem tesztelnek? – lament�lt.

Egy �jabb fekete lib�ri�ba �lt�z�tt f�rfi l�pett a szob�ba.

– Wiljakainnen b�r�n� �s le�nya.

Lauri felk�sz�lt, hogy kirobban bel�le a kacag�s, m�r el is k�pzelte, ahogy n�i ruh�ban �s par�k�ban bel�p Pauli.

Azonban egy termetes asszonys�g vonult be az ajt�n, aki m�g v�letlen�l sem hasonl�tott Paulira, b�r volt egy-k�t f�rfias von�s az arc�t. J� �g, akkor hogyan n�zhet ki a l�nya – sz�rny�lk�d�tt a sr�c. Nem kellett sok�ig v�rnia, m�g�tte felt�nt egy alacsony, hihetetlen�l karcs� l�ny. Lau �gy tal�lta, m�g az � nem t�l hossz� ujjai ellen�re is k�t k�zzel �t�rn� a derek�t. Magasan a nyak�n�l z�r�d�, vil�gosk�k ruh�t viselt, a rengeteg als�szoknya alja egy pillanatra felvillant, ahogy azt megemelve bel�pett a szob�ba. Amikor a fi� az arc�ra emelte a tekintet�t, �gy �rezte, egy pillanatra meg�ll az id�. A legszebb arcot pillantotta meg, amit �let�ben valaha is l�tott, pedig � azt�n sok l�nnyal tal�lkozott, f�leg a koncerteken. Nagyon fiatal volt, tal�n 20 �v k�r�li. Az arca sz�v alak�, v�kony szem�ld�ke al�l hatalmas barna szemek pillantottak r�, majd telt ajk�t feh�r gy�ngyfogai k�z� kapva les�t�tte a szem�t. F�nyes barna haja m�v�szi kontyba tekerve �lt a feje tetej�n. Apr�t pukedlizett, mikor Lau anyja fel�llt �dv�zl�s�kre:

– � mennyire �r�l�k, hogy v�gre tal�lkozhatunk. – Lauri d�bbenten n�zett r�. Mikor lesz m�r ennek az �k�rs�gnek v�ge? B�r � nem volt minden j�nak elront�ja, igyekezett t�relmes lenni. – B�zom benne, hogy boldogok lesztek a fiammal. Lauren?

Na, ez az �n v�gszavam, gondolta, �s fel�llt.

– Engedd meg, hogy bemutassam gr�f Lauren Johannes Niklas Ronkainent, � pedig itt Jonna Karoliina Wiljakainnen b�r�n�. – Lauri g�nyosan �sszer�ncolta homlok�t „�j” neve hallat�n, de tetszett neki, f�leg a gr�fi c�m. H�t legyen!

A l�ny most m�lyebben pukedlizett, Lau pedig, mint ahogy filmeken l�tta, feszesen meghajolt. K�zben egyfolyt�ban cs�fond�rosan mosolygott a helyzeten. V�rta, hogy a l�ny feln�zzen, �s a szem�ben l�ssa az elismer�st, hogy itt �ll vele szemben „az �v legjobb finn rockband�j�nak” �nekese, ahogyan a nemzetk�zi zenei �let emlegeti �t mostan�ban. Hogy l�ssa az elismer�st, amihez nagyon k�nnyen hozz�szokott az ut�bbi id�ben. De igencsak meglep�d�tt, mert a l�ny arc�b�l csak megvet�st tudott kiolvasni. G�g�s pillant�sa v�gigfutott rajta, majd r�tartian fordult el. N�zd m�r, ez nincs �ppen el�julva t�led! – hallott a fej�ben egy hangot. Kicsit megh�kkent. Hopp�! Pof�ra es�s esete forog fenn. �r�lt, hogy a l�ny nem vette �szre, hogy zavar�ban egy picit elv�r�s�d�tt. Sebaj, ezen a hozz��ll�son v�ltoztatunk. Szeretem a kih�v�sokat – folytatta mag�ban az eszmecser�t.

A l�ny helyet foglalt, hatalmas ruh�ja egy kisebb kanap�t foglalt el. Lintu le�lt a t�le legt�volabb es� sz�kre, hogy nyugodtan figyelhesse az esem�nyeket. Azonban t�relme egyre ink�bb fogyott. De az�rt meg akarta v�rni a szerepl�v�logat�s v�g�t. A l�ny felkeltette az �rdekl�d�s�t, m�rmint ink�bb a magatart�sa – jav�totta ki �nmag�t. „Jonna” cs�ndesen �lt, de l�tszott rajta, hogy ink�bb valahol m�shol lenne. Szorosan �sszekulcsolt kezeit az �l�ben nyugtatta. Az any�k pedig lelkesen besz�ltek, hol az id�j�r�sr�l, a szomsz�dokr�l, hol pedig az „�rvendetes esem�ny” ker�l sz�ba. Meg eml�tettek valami b�lt is. Ez a jelenet tal�n
20 percig tartott, ezalatt a fi� agy�ban egym�st kergett�k a gondolatok, hogy mik�nt fog bossz�t �llni a fi�kon, ami�rt azok ilyen helyzetbe hozt�k. �s m�g a telefonj�t sem tal�lja, pedig an�lk�l egy tapodtat sem tesz soha.

A k�t n� azt�n t�vozott, a l�ny egyetlen pillant�sra m�ltatta csup�n eg�sz id� alatt, azt is csak a b�cs�z�skor. A megvet�s m�g mindig ott volt a tekintet�ben.

„Ronkainen gr�fn�” ekkor kiadta a parancsot „Fransnak”, hogy id�ben k�sz�tse el „Laurent” az est�lyre. � pedig pr�b�ljon rendesen viselkedni!

Na most azt�n el�g! A legk�zelebbi nyitott ajt�n kisurrant az �p�letb�l. Egy hatalmas parkba jutott, �s�reg f�kkal, hatalmas z�ld gyepes ter�lettel. Volt ott m�g egy s�v�nyb�l kialak�tott labirintus is. Ez nagyon tetszett Laurinak, azonnal ki is pr�b�lta. A k�zep�n tal�lt egy kis padot, arra le�lt �s elm�lkedni kezdett. „Arra eml�kszem, hogy lefek�dtem aludni. T�nyleg nem �rtem, hogy ker�ltem ide. Vagy tulajdonk�ppen ez egy �lom?” De nem lehet, ahhoz t�l val�s�gos minden, �s m�g ez is f�j.” Cs�pte meg k�zben a karj�t. „Akkor m�r csak az a lehet�s�g maradt, hogy mindenki megbolondult �s ez egy �r�ltekh�za.” Mik�zben kifel� kereste az utat, a madarak v�gan csiripeltek a feje felett, valamerr�l ist�ll�szagot hozott fel� a sz�l. Sz�p lassan, kom�tosan visszament a h�zba. Nah�t, ez a h�z pont olyan, mint a parlament �p�lete! Klasszikus st�lus, vajsz�n� falak. Ahogy bel�pett, a Frans nev� smasszer m�r v�rta. �s �jra �t�lt�ztette, ez�ttal a tiszta feh�r ing mell� fekete �lt�nyt kapott. Ez a sz�n m�r jobban tetszett neki, de kicsit �gy �rezte mag�t, mint egy pinc�r.

„Rem�lem odalent nem nyomnak majd kezembe egy t�lc�t. Elv�gre gr�f vagyok!” Mosolygott e gondolatn�l g�nyosan. Az anyja m�r t�relmetlen�l v�rta a l�pcs� alj�n.

– Na v�gre, m�r ott tartottam, hogy �rted megyek. M�r meg�rkeztek az els� vend�gek. Meg a te mihaszna bar�taid is. Menj, foglalkozz vel�k, addig is elfoglalod magad valamivel – ezzel otthagyta, �s egy id�s h�zasp�r fel� fordult, hogy �dv�z�lje �ket, kimentve fi�t �s f�rj�t, ami�rt �k most nem �llnak mellette.

Lauri nagyokat l�pdelt, mik�zben a bar�tait kereste. Na, azt nem teszik az ablakba, amit most t�lem kapnak – hergelte mag�t.

Egy cseppet elcsod�lkozott, amikor bel�pett az �ri�si b�lterembe.

A falakon hatalmas festm�nyeket, m�g hatalmasabb �vegajt�kat l�tott, amik a kertre ny�ltak. A magas gyertyatart�kban t�bb sz�z gyertya f�nye eg�sz�tette ki a l�mp�k vil�g�t�s�t. Az odabenn tart�zkod� emberek �lt�z�ke hasonl� volt az �v�hez. Mintha egy r�gi filmbe pottyantak volna. A t�volban v�gre megl�tta bar�tait, fogta mag�t �s odaord�tott:

– Cs�sztok, tudtam, hogy Ti �lltok az eg�sz m�g�tt!! – Kicsit meglep�dve l�tta, hogy bar�tai is fel�lt�tt�k a maskar�t. Ett�l jobban m�r csak akkor akadt ki, mikor j�tt�re Aki monoklit tett a szeme el�, �gy pillantott rajta v�gig.

– Hogy n�zel ki? Mi ez a haj? �s hogy �rted azt, hogy tudtad, mi �llunk az eg�sz m�g�tt? Mi m�g�tt? M�r egy f�l �r�ja itt v�runk r�d. El sem mozdultunk innen.

– �rtem, nem akarj�tok abbahagyni, na ezt kapj�tok ki!- sz�lt, majd elindult a t�ncparkett fel�. Az els� vele szembe j�v� l�nyt felk�rte t�ncolni. Meghajolt meg minden, �gy akarta megmutatni a sr�coknak, hogy benne van a j�t�kban. M�g j�, hogy annak idej�n Hanna r�besz�lte egy h�zi t�ncleck�re m�g p�r �vvel ezel�tt. Most legal�bb hasznos�thatta kering�-tud�s�t. Ennek hat�s�ra �rta a Last Waltz-ot is. Az ismeretlen l�ny j�l t�ncolt, csinos is volt, de nem �ppen az � esete. Ahogy az a l�ny sem, akit megl�tott bel�pni az ajt�n az � anyja k�s�ret�ben. �s m�r megint ott van az a r�tartis�g Jonna arc�n! Ahogy v�get �rt a sz�m, odal�pett hozz�juk.

– Szia any…��� vagyis Mama – k�zben r�h�g�tt, hiszen fura volt neki, hogy �gy besz�ljen az anyj�val. Odafordult a l�nyhoz.

– Szia.

– De fiam, l�gy udvariasabb, k�rd fel t�ncolni. – Lauri odany�jtotta a kez�t a l�nynak, �s belen�zett a szem�be. A l�ny �llta a pillant�s�t egy darabig, azonban m�gis � fordult el els�nek. Lau apr�cska gy�zelmet �rzett. Bevonultak a t�ncparkett k�zep�re. Lauri �vatosan �tkarolta, majd elkezdte vezetni a l�nyt.

Eleinte hallgattak, csak suhantak a zene �tem�re.

– Sz�val Te vagy a menyasszonyom.

– Tudja j�l, hogy �vekkel ezel�tt sz�letett meg ez a meg�llapod�s sz�leink k�z�tt – felelte a l�ny. L�tszott rajta, hogy nem nagyon akar�dzik t�rsalogni. Nem n�zett a szem�be, mereven a fi� gall�rj�ra szegezte a tekintet�t. – Aty�m �s az �n apja m�r r�g�ta ismerik egym�st.

Az ut�bbi id�ben sokat besz�ltek �nr�l nekem.

– Igen? �s mit hallott�l r�lam?- k�rdezte.

– Azt, hogy sokat lovagol, kit�n�en b�nik a karddal, �s kiv�l�an a zongor�zik.

Erre Lauri nagyot nyelt. �n �s a lovak meg a kardok? Max. a t�v�ben l�ttam. Honnan szedik ezeket a sz�vegeket?

– M�g hogy kardok…? M�g revolver sem volt a kezemben, nemhogy kard! Fegyvert csak a t�v�ben l�tok, amikor Colombo fel�gyel� nyomoz! – tette hozz� nevetve.

Szavaira a l�ny megtorpant �s Lau l�tta, hogy �gy n�z r�, mint aki teljesen h�ly�nek n�zi.

– Mir�l besz�l �n? – �s az ijedts�gt�l lecs�szott a fi� v�ll�r�l a keze.

– Na, ne mond, hogy nem tudod ki Colombo? Azt a ballonkab�tos fazont mindenki ismeri!

De Jonna tov�bbra is �rtetlen�l n�zett r�. Lauri el�tt most kezdett megvil�gosodni valami.

A l�ny feje felett v�gigpillantott a vend�gseregen, l�tta k�z�tt�k a bar�tait, akik szint�n t�ncoltak, �s egy sz�rny� gondolat �t�tt tany�t a fej�ben.

– Mondd csak, h�nyadika is van ma? – k�rdezte �vatosan.

– 1886. szeptember 16-a. Mi�rt k�rdezi? �t nap m�lva lesz az esk�v�nk – tette hozz� el�g kedvetlen hangon.

– Te j� �g! – ezzel elh�tr�lt a l�nyt�l, v�letlen�l nekiment a h�ta m�g�tt elsuhan� p�rnak, h�trafordulva l�tta, hogy pont Eero az. Illetve… Gyorsan karon ragadta �s kih�zta a teremb�l a kertbe.

– De mi a j� b�natot csin�lsz? M�r �ppen megh�d�tottam azt a sz�ps�get…

– V�laszolj nekem, k�rlek! Mi a neved?

– Meg vagy bolondulva?! M�r t�bb mint 10 �ve ismerj�k egym�st, m�g az iskol�b�l! Mi�rt zaklatsz ilyen k�rd�sekkel?

– V�laszolj, k�rlek?

– Eero Forsell.

– �s a t�bbiek? – biccentett a terem fel�.

– Pauli Kirvesniemi �s Aki Laukkanen.

– �s te �gy tudod, hogy engem Lauren Ronkainennek h�vnak.

– Mivel ez a neved! – Eero felh�zott szem�ld�ke al�l csod�lkozva pillantott r� bar�tj�ra, hiszen ilyen kor�n m�g soha nem lett �rr� rajta az alkohol!

– Besz�lnem kell veletek. K�rlek, h�vd �ket a l�pcs� melletti szob�ba.

– A k�nyvt�rszob�ra gondolsz? J�, rendben.

Percek teltek csak el, �s m�ris ott sorakoztak egym�s mellett a haverjai. Illetve akik �gy n�znek ki, mint �k. Lintu egy darabig csak n�zte �ket, a d�bbenetes hasonl�s�got. �k voltak, de m�gsem.

– Seg�tenetek kell nekem! Nem tudom, hogy m�szhatn�k ki ebb�l a trutyib�l.

– Milyen thutyib�l? – k�rdezte Pauli affekt�lva, mik�zben el�vett egy kis szelenc�t a kab�tja zseb�b�l. Launak megh�kkenve n�zte, ahogy felsz�vja a tub�kot, majd t�sszent egy nagyot. – Nem �htelek, tiszta a huh�d.

– Jaj, nem �gy �rtettem – lass�tott a temp�n a sr�c. Csak sz�pen, nyugodtan. „�riemberhez m�lt�n!” – Sz�val �n nem Lauren vagyok. Ez nem az �n otthonom, �s nem vehetem feles�g�l 5 nap m�lva azt a l�nyt – mutatott az ajt� ir�ny�ba.

– �, m�r minden vil�gos. P�nikba est�l, mert n�s�ln�d kell. Ne agg�dj, t�l fogsz rajta lend�lni. Igaz, a j�v� h�napban r�m is ez a sors v�r – s�hajtott Aki.

– T�ged is hozz� akarnak k�nyszer�teni valami…

– �lljon meg a menet! �n szeretem azt a l�nyt. Azon szerencs�s nemesek k�z� tartozunk, akiknek a h�zass�ga szerelmi kapcsolaton alapul – tette hozz� el�gedetten.

– Sz�val csak megijedt�l? – faggatta tov�bb Pauli.

– Nem. Komolyan mondom. Nem tudom mi t�rt�nt velem…

Ezzel magyar�zni kezdte a helyzetet a fi�knak. Att�l a pillanatt�l kezdve, hogy valamikor a 21. sz�zadban lefek�dt aludni.

A t�bbiek pedig j�l kir�h�gt�k. De azt�n elcsendesedtek, mikor l�tt�k, hogy komolyan gondolja. Tudt�k r�la, hogy k�pes a bolondj�t j�ratni vel�k, de most szinte remegett, olyan ideges volt.

– Mit tegyek? Ti a bar�taim vagytok. – Majd besz�lni kezdett a m�sik Eeror�l, Paulir�l �s Akir�l. – K�rlek! Mit csin�ljak most?!

Sz�z �vvel fiatalabb hasonm�s�hoz hasonl�an Eero volt a legnyugodtabb, �s a k�vetkez�t tan�csolta:

– T�gy mindent �gy, ahogy mondanak neked! Mi fedez�nk t�ged, ha bajba ker�ln�l. Ha hirtelen vissza kellene menned…

Aki �s Pauli felkuncogott, mire Eero szemreh�ny� pillant�st vetett r�juk.

– Sz�val akkor mi kiment�nk T�ged.

Ezzel befejezt�k az eszmecser�t, mert id�k�zben a b�l is v�get �rt. Lau pedig nem �szta meg a fejmos�st, amit az „anyj�t�l” kapott, mert mag�ra hagyta a menyasszony�t az est�ly kell�s k�zep�n. Teh�t �gy d�nt�tt, kettej�k besz�lget�s�t k�s�bbre halasztja.

�szrevette, hogy ek�zben a h�ta m�g� settenkedett Frans.

– M�r el�k�sz�tettem a f�rd�j�t, ahogy szereti –jegyezte meg.

– Igen? El�k�sz�tette?! H�t, meg�ll az ember esze! – ett�l m�g idegesebb lett, de arra gondolt, j�l fog j�nni neki az a forr� f�rd�.

– Merre kell mennem?

– H�t nem tudja? Lauren �r, olyan furcsa ma, j�l van? Mintha nem is �nmaga lenne!

– Csak mintha? – horkantott fel. Az inas felvezette az emeletre �s r�mutatott a f�rd�szob�ra. Lauri bement �s megh�kkenve �llt meg. Err�l a helyis�gr�l nem lehetett elmondani, hogy luxuskateg�ri�j� lett volna. A tusf�rd� helyett, illatos�tott mos�szappan v�rta. Kiss� undorodva belek�sz�l�dott a k�dba, amely olyan r�vid volt, hogy ki se tudta ny�jtani a l�b�t.

– A fen�be!!!! Meddig tart ez m�g? �breszt�! – ki�ltott, mik�zben vizet locsolt az arc�ba. Mivel nem igazodott ki a szob�ban, egy sz�l als�nadr�gban aludt. Nem volt f�t�s – azaz a kandall�ban nem volt begy�jtva –, ez�rt nagyon f�zott. Reggelre pr�szk�lt is egy kicsit.

Ism�t a komornyik keltette. Most a reggelij�t az �tkez�ben t�lalt�k fel, ahol �sszeakadt Ronkainen asszonnyal.

– Fiam, ma elm�sz Jonn�hoz.

– Ja, m�r megint az a l�ny tegnapr�l.

– A menyasszonyod. Szerintem el�gedett lehetn�l. M�s f�rfinak sokszor rosszabb parti jut. Cs�ny�k, korosak, k�v�rek, unalmasok. A te menyasszonyod sz�p, intelligens.

– �s bek�pzelt!!! – sz�lt k�zbe Lauri.

– Jaj, majd bet�r�d! – mosolygott, �s kifel� indult. – Erre val� a h�zas�let.

– Bet�r�m?! Mi �, egy l�?

Lauri felvette az �gyra kik�sz�tett ruh�j�t. A h�z el�tt m�r ott �llt a hint�. Besz�llt. Eg�sz v�gig kifel� b�mult. R�ad�sul a kocsiban nem nagyon volt be�p�tve a minden ig�nyt kiel�g�t� leng�scsillap�t�! Egy ideig egy erd�f�les�gen mentek �t, majd ezt k�vette egy kiterjedt legel�. Kis id� ut�n el�rtek egy �ri�si nagy vaskapuhoz, ami egy hatalmas k�ri�hoz vezetett. A hint� meg�llt. A kocsiajt� kiny�lt. Lauri kisz�llt �s feln�zett a h�zra. A bej�ratn�l megjelent Jonna. Nagyon sz�p volt. Feh�r csipk�zett ruh�ban volt, fej�n hozz� ill� kalap. Meg�llt el�tte �s pukedlizett. Lauri meghajolt. Rendben, alkalmazkodom a k�r�lm�nyekhez – adta meg mag�t.

– J� reggelt, gr�f �r – k�sz�nt a l�ny, majd felemelt f�vel elindult el�re.

– J� reggelt – sz�lt, majd k�vette. – Hova megy�nk?

– Hallottam, hogy szeret lovagolni. �gy arra gondoltam kilovagolhatn�nk a birtokra. – Lauri rosszat sejtett. Id�k�zben oda�rtek az ist�ll�khoz. Az egyik kar�m el�tt a fi� megpillantott k�t gy�ny�r�, f�nyes sz�r�, hatalmas lovat.

– Ugye milyen sz�pek? A cs�d�rt Ap�mt�l kaptam m�g kisgyermek koromban, akkor m�g � is csik� volt. Sz�lv�sznek h�vj�k.

- �… Akkor, gondolom, nagyon gyors – mondta Lauri �sszeszorult gyomorral.

– Val�ban, eddig senki nem tudta meg�lni rajtam k�v�l. Igaz, nem is engedtem. De most kiv�telt teszek, hiszen �n a j�vend�belim. Na, rajta, �lj�n fel r�!

– Hogy ���…, �n?- k�rdezte ijedt arccal a fi�.

– Igen, maga. Ugyan m�r, �gy hallottam, vesz�lyesebb lovakon is �lt m�r, mint az �n Sz�lv�szem.

A l�ny kuncogott, majd fel�lt a m�sik l�ra. Lintu lassan k�zel�tett az �llathoz. Mag�ban b�tor�t� szavakat k�nt�lt: „�gyes vagy Lauri, siker�lni fog Lauri, olyan ez, mint a bicikliz�s.” Ha a l�ny f�loldalasan is tud �lni egy lovon, akkor rendesen neki is menni fog! A lovat egy fi� tartotta, ez megk�nnyebb�tette a fel�l�st. A l� nem mozdult, b�k�sen �llt. Lauri b�szk�n, mint egy p�va, felegyenesedett �s kih�zta mag�t. Mintha csak azt mondta volna: „Na ez siker�lt! Ezt kapd ki, kisany�m!” Lauri felb�torodva egy kicsit megr�ntotta a kant�rt, erre a l� elindult, s nev�hez m�lt�an sz�lsebesen v�gt�zni kezdett. Lauri a f�lelemt�l hangosan kiab�lt:

– Jonna, seg�ts!! – a l�ny visszan�zett s megl�tta a fi�val elsuhan� lovat. A l�ny ut�na indult, de mindv�gig kacagott Laurin, ahogy ott gubbasztott a l� h�t�n, teljes erej�b�l kapaszkodva annak s�r�ny�be.

– Jonna, ��� – ki�ltott, mik�zben Sz�lv�sz hirtelen megtorpant �s fel�gaskodott. Erre a fi� lecs�szott a h�t�r�l. Egyenesen a fenek�re esett. Jonna pedig tisztes t�volb�l n�zte, hogy nem t�rt�nt-e nagyobb baja.

– J�l van? – kuncogott

– Igen! Nagyon j�l! Gondolhatod! Meg is hallhattam volna – morogta hangosan.

Az �lepe sajgott, az �n�rzete darabokra t�rt. A l�ny a kez�t ny�jtva odasz�lt neki:

– �gy l�tszik a h�re nagyobb, mint a tud�sa – majd hangosan felnevetett. Laurit ez m�lyen b�ntotta, s visszautas�tva a l�ny seg�ts�g�t, gyalog indult vissza a h�zba. Eg�sz �ton f�st�lg�tt mag�ban, nagyon m�rges volt a l�nyra. Jonna k�vette, de csak a kerti teraszn�l �rte utol.

– A h�zban meg fognak lep�dni, amikor megtudj�…

– Mi? Vil�gg� akarn�d k�rt�lni?! – v�gott k�zbe Lauri.

– Ugyan m�r, igaz�n hozz�szokhatott ahhoz, hogy rossz a h�re. Egyel t�bb vagy kevesebb, m�r nem sz�m�t – tette hozz� r�tartian �s bement a kast�lyba. Lauri sz�m�ra el�gg� neh�zkes volt a mozg�s. M�g mindig sajgott a feneke. Odabenn pedig m�g tal�lkoznia kellett Jonna sz�leivel is.

– J� napot! – sz�lt majd meghajolt, k�zben m�rges pillant�st vetett a l�nyra.

– Milyen volt a kis kir�ndul�s?- k�rdezte Jonna anyja.

– Meglehet�sen…

– �lm�nyd�s – v�gta r� a l�ny, de szerencs�re t�bbet nem mondott. Azonban g�nyos mosolya el�gg� bosszantotta Laut. Hirtelen esz�be jutott valami…

Lauri hazakocsik�zott, �gy �rezte a mai napb�l kijutott neki rendesen. F�radtan, ny�sz�r�gve l�pett be a h�zba.

– Frans!!!- ki�ltotta

– Igen uram?

– K�sz�tse el� a f�rd�vizem, k�rem.

– J�l van, uram?- �rdekl�d�tt kicsit agg�dva. Lauri nem volt �ppen helyzet magaslat�n. A nadr�gja s�ros volt, haja kiss� kusz�n �llt.

– Csin�lja m�r! – pir�tott r�, majd bed�c�g�tt a dolgoz�szob�ba. Le�lt egy k�nyelmes fotelba. Lehunyta szem�t �s elm�lkedni kezdett. Nem �rtette, mi�rt esett neki annyira rosszul, hogy Jonna kinevette. Hiszen az a l�ny nagyon g�g�s, �s nem is vesz r�la tudom�st. Nem akarta annyiban hagyni a dolgot.

– Uram, elk�sz�lt a f�rd�je.

– K�sz�n�m. Ja, �s eln�z�st az el�bbi…

Erre Frans csendesen meghajolt.

Lintu bement a f�rd�helyis�gbe. Lassan elkezdett vetk�zni. M�g mindig nem tudta megszokni, hogy nem f�r el a k�dban, de most nem is t�r�d�tt vele. Maga el� b�mult. Csak Jonna arca lebegett a szeme el�tt.

– �, ez nem lehet igaz – s�hajtott, majd megd�rzs�lte arc�t. �gy k�sz�l�dott ki a k�db�l, majd be az �gyba, mint egy �l�halott. Az este hossz� volt, kor�n fek�dt le ugyan, de k�s�n j�tt �lom a szem�re. Csak forgol�dott. M�snap, azonnal a reggeli ut�n k�sz tervvel a fej�ben bement anyj�hoz. Megk�rte, hogy rendezzen egy h�zibulit. Pontosabban egy kerti partit, jav�totta ki mag�t. �s term�szetesen h�vja meg Jonn��kat is, meg az �sszes befoly�sos ismer�s�ket. Lauri �gy �rezte, akkor nyugodna meg, ha bossz�t �llhatna a l�nyon. Az este hamar elj�tt. Vend�gek sereglettek be. Minden�tt nemesek, gr�fok, b�r�k, �gyv�dek. Lauri odal�pett bar�taihoz. Azonban miel�tt beavathatta volna �ket, meg�rkezett a Wiljakainnen-csal�d. Mint mindig, a l�ny gy�ny�r� volt. R�vid ujj� bord� ruh�t viselt, k�ny�kig �r� fekete keszty�vel. Haja f�rt�kben l�gott fedetlen v�ll�ra, nyak�ban csillog� rubink�ves nyakl�nc l�gott. Lau dermedten �llt �s n�zte, milyen fens�gesen vonul be a terembe. Egyszer�en mag�val ragadta a l�ny sz�ps�ge. A terve, miszerint lej�ratja a l�nyt, megd�lni l�tszott. Azonban ebben a pillanatban megl�tta, hogy Jonna odamegy bar�tn�ihez, �s fel� fordulva mond valamit. T�l messze volt, hogy hallja, de mikor nagy nevet�s t�rt ki k�z�tt�k, sejtette, hogy a lovas incidensr�l mes�lt. Ekkor hangosan megsz�lalt:

- Tisztelt H�lgyeim �s Uraim! K�sz�n�m, hogy elj�ttek. Kis meglepet�ssel k�sz�ltem ma est�re. Kedvesem! – fordult Jonna fel�. – K�rem, j�jj�n ide hozz�m.

A l�ny nem tudta hirtelen, mit csin�ljon. L�tszott rajta, hogy k�nos sz�m�ra a k�r�s, de m�s lehet�s�ge nem volt. Odal�pett Lauri mell�, aki ekkor a f�l�hez hajolt:

– Nemcsak r�lam terjengnek rosszindulat� pletyk�k…

– Nem �rtem, mir�l besz�l – hangzott a felelet, leheletnyi p�nikkal f�szerezve.

– Azt hallottam, hogy az �nektud�sa nem az igazi, ez�rt nem is szokott �nekelni.

– Ne mer�szelje! – sz�lt fenyeget�en, de a fi� nem hagyta abba.

– K�rem �n�ket, tiszteljenek meg azzal, hogy meghallgatj�k duett�nket. Kedvesem…

Majd oda�lt a zongor�hoz �s v�gigfuttatta ujjait a billenty�k�n. A l�ny r�m�lten n�zett v�gig a t�rsas�gon. Lauri pontosan tudta, hogy a l�ny nem h�tr�lhat meg. Ahhoz t�l j�l nevelt. A hat�s kedv��rt v�rt p�r m�sodpercet, hogy vend�gek elcsendesedjenek, majd j�tszani kezdett az el�re kik�sz�tett kott�k egyik�b�l. Egy kedves dalt v�lasztott, amit persze kor�bban � m�r begyakorolt. Ahogy �nekelni kezdett, ak�r a l�gy z�mm�g�s�t is hallani lehetett a teremben. �rz�ki, rekedtes hangj�n dalolt egy szerelmesp�rr�l. A megh�vottak d�bbenten f�leltek. �gy m�g soha nem sz�lt „Lauren” hangja, ahogy most. M�g Jonna arc�r�l is k�v�ncsis�got olvasott le. Azt�n a l�ny r�sze k�vetkezett. Ekkor g�nyosan feln�zett a l�nyra a kott�b�l. Jonna nagyon zavarban volt, �ppen elkezdte volna a sz�lam�t, de egy hang sem j�tt ki a tork�n. Az emberek sugdol�zni kezdtek �s t�relmetlen�l v�rt�k, hogy a l�ny is csatlakozzon �nek�vel a fi�hoz. A l�ny nem b�rta tov�bb. Megemelte szokny�j�t, �s k�nnyes szemmel kifutott a teremb�l. Lauri jobbnak l�tta a l�ny ut�n menni. �gy �rezte, t�l messzire ment bossz�hadj�rat�val. A l�pcs�n�l �rte utol.

– V�rj! Sajn�lom! – ki�ltotta.

– Nem �rdekel! Maga sem �rdekel! Ez az eg�sz eljegyz�s…– s�rta.

– Mi�rt, szerinted nekem k�nny�? Egy olyan l�nyt kellene elvennem, akit nem is ismerek �s a legrosszabb, hogy kuty�ba sem vesz. R�ad�sul azt sem tudom, mi ez az eg�sz – tette hozz� morogva.

Erre a l�ny megtorpant.

– Szerinted �n f�b�l vagyok? – folytatta a sr�c. –Tal�n jobb lenne, mert akkor nem �rezn�m, amikor bel�m r�gsz! Tegnap igazad volt. Nem vagyok j� lovas, de az�rt nem kellett volna kir�h�gn�d. Ezt az�rt csin�ltam – mutatott a b�lterem fel�, mik�zben Jonna m�g� �llt –, hogy megmutassam, milyen rosszul esett nekem!

A l�ny megfordult �s m�lyen a fi� szem�be n�zett. Fesz�lt� v�lt a leveg�. A fi� nem vette le a l�nyr�l a szem�t. Jonna k�zelebb hajolt. M�r-m�r �gy t�nt, hogy megcs�kolja a fi�t, de ehelyett pimaszul odasz�lt.

– �n pedig azt is hallottam, hogy a n�kh�z is j�l �rt. Kedveskedik nekik, h�zeleg nekik. De t�lem erre ne v�rjon semmit!!! – ezzel elfutott.

Miut�n m�snap nem hallott Jonna fel�l, Laurit egyre jobban gy�t�rte a lelkiismeret. Minden�ron bocs�natot szeretett volna a k�rni a l�nyt�l. Pap�rt fogott. Le�lt az asztalhoz, majd lelkesen �rni kezdett. �r�s k�zben azonban hirtelen megtorpant. �gy �rezte, hogy nem lenne el�g csak bocs�natot k�rnie. Fel�llt, majd az ablakhoz ment. N�zte a galambokat meg a kuty�kat, akik szabadon j�tszadoztak. Azt�n j�tt a lov�szfi� �s bevitte a kuty�kat, elhessegette a galambokat. �gy gondolt Jonn�ra. Mint egy p�r�zra k�t�tt ebre. Nincs saj�t akarata, nem d�nthet a sorsa fel�l. B�r�lta mag�t, hogy megal�zta szeg�nyt. �szre sem vette, de ek�zben m�r nem �gy tekintett r�, mint arra a d�lyf�s l�nyra, akivel el�sz�r tal�lkozott, hanem mint a sz�v�hez k�zel �ll� szem�lyre. Mikor ez leesett neki, �sszezavarodott. Kirohant, majd sz�lt a lov�szfi�nak, hogy k�sz�tsen el� egy lovat, mert elmegy. Megtehette, mert lovagl�leck�ket vett, persze titokban. Felpattant a l�ra, majd elv�gtatott. El�rt a kast�lyhoz, felfutott l�pcs�n, majd bekopogott. Az inas beengedte. M�g a bejelent�s�re v�rt, az egyik szob�b�l egy v�konyka, b�tortalan hang� �nek sz�r�d�tt ki. Mikor Lauri bekukucsk�lt, l�tta, hogy Jonna az, �ppen �nek�r�t vesz. A fi� sz�ve megdobbant. Enn�l szebb dolgot nem is tudott volna elk�pzelni. Ekkor megjelent Jonna �desanyja. Bevezette a szalonba, majd megk�rte, v�rjon, m�g sz�l a l�ny�nak. Lauri izgatottan v�rta a tal�lkoz�st. Ekkor kiny�lt az ajt�, de nem a l�ny volt az, hanem �jra az anyja.

– Sajn�lom, fiatalember, de most el kell mennie – k�z�lte kiss� kim�rt hangon. – Jonna nem szeretne most besz�lni mag�val.

Lauri els�padt. Nem �rtette, mi�rt k�nozza �t �gy a csaj. Kiviharzott a t�rsalg�b�l, �s hangosan kiab�lni kezdett:

– Jonna! Tudom, hogy hallasz! Sajn�lom!!! – De Jonna nem jelentkezett, hagyta, hogy Lauri csal�dottan t�vozzon. A fi� nagyon m�rges volt, minden�ron tudatni szerette volna Jonn�val, mit �rez ir�nta. Hazament �s ott folytatta, ahol abbahagyta, miel�tt elindult. �rni kezdett.

Kopogtak az ajt�n. Jonna az ajt� fel� fordult. Nem akart senkivel sem besz�lni. Az �gy mellett t�rdelt a f�ld�n, krinolin szokny�ja sz�tter�lt k�r�l�tte, fej�t az takar�ra hajtotta. Most csak mag�nyra volt sz�ks�ge, semmi m�sra. De a kopog�s megism�tl�d�tt. Nagyot s�hajtva fel�llt. Fanni volt, a szobal�nya. Levelet hozott. A k�z�r�st nem ismerte, elk�pzelni sem tudta, hogy kit�l kaphatta, ez�rt k�v�ncsian bontotta fel. Mivel m�r s�t�tedett, az ablakhoz l�pett, �s a padra ereszkedve olvasni kezdte. Mire a v�g�re �rt, szem�b�l patakokban folyt a k�nny, de k�zben mosolygott.

– Oh, hogy lehettem ennyire ostoba.

Hirtelen felpattant �s kirohant a szob�b�l, le a l�pcs�n, ki az udvarra, az ist�ll�khoz. Felnyergelte Sz�lv�szt. Elv�gtatott az udvarb�l. Ekkor elkezdett zuhogni az es�. A haja teljesen t�nkrement, csurom vizesen l�gott az arc�ba. Ruh�ja mer� v�z volt. Meg�rkezett �tic�lj�hoz. A Ronkainen-k�ri�hoz. Ahogy az inas ajt�t nyitott, elsuhant mellette, �s bel�pett a szalonba. „Lauren” a sz�f�n �lt a bar�tai t�rsas�g�ban. Nagyon vid�mnak t�nt. Valamin felszabadultan, hangosan nevetett. A l�ny csapzottan �llt meg az ajt�ban. Mikor megl�tta, Lauri felpattant majd agg�d� tekintettel a l�nyra meredt.

– J�l vagy?

– H�t az biztos, hogy maga j�l van.

Jonna s�padt volt, �s kimer�lt. Arc�n csal�dotts�g.

– �pp azt besz�l…

– Azt hiszem nekem semmi keresni val�m nincs itt. Ha megbocs�tanak… – ezzel a l�ny kiment. Lauri ut�na. Az udvaron �rte csak utol. Kint �lltak a zuhog� es�ben. A sr�c Jonna keze ut�n kapott.

– K�rlek, ne menj! Mi�rt j�tt�l ide?

– T�ved�s volt – suttogta, szem�ben f�jdalommal.

– Nem, nem �gy ismerlek, hogy csak �gy felpattansz a lovadra �s idev�gtatsz ilyen id�ben, hacsak… – habozott. – Ugye megkaptad a levelemet?

– Meg. �s m�gis mit k�pzel? Azt hiszi, engem is mag�ba bolond�tott? – fordult hozz� haragos tekintettel.

– Tal�n nem �gy van? Hiszen itt �llsz, talpig vizesen az es�t�l.

A l�ny les�t�tt szemmel v�laszolt:

– Nem. Nem �gy van. �s, ha megbocs�t, most hazamenn�k!- fel�lt a l�ra �s ellovagolt. Lauri nem mozdult. Nem vette �szre, hogy m�r � is teljesen meg�zott, csak n�zett maga el�. Majd p�r perc m�lva feleszm�lt, visszament a h�zba, fel a szob�j�ba. Franssal �zent a bar�tainak, hogy most lepihen, szeretne egyed�l maradni. Az �gyhoz l�pett, nagyot s�hajtott, majd h�ttal az �gyra vetette mag�t. Feje alatt �sszekulcsolta a kezeit. Azzal rem�nyteli, kisfi�s mosollyal az arc�n �lomba szender�lt.

Lauri az �gyon fek�dt, s behunyt szemmel hallgatta a cs�ndet. Nyugalm�t m�gis megzavarta az ajt�cseng�. B�gyadtan �lt fel, k�t k�zzel megd�rzs�lte a szem�t.
K�r�ln�zett, �s l�tta, hogy �jra a megszokott dolgai vannak k�r�l�tte. H�, ez meredek volt! Micsoda �lom! Kik�sz�l�dott az �gyb�l, kinyitotta a bej�rati ajt�t, amin az egy�ttes t�bbi tagja r�gt�n be�z�nl�tt.