Lauri nem sz�lt, csak meredten n�zte a festm�nyt, ami el�ker�lt a dobozb�l. A d�bbenett�l h�trahuppant egy sz�kre.

– Jonna… – ny�gte. �gy �rezte, a mellkas�t egy vasp�nt szor�tja �ssze. A v�szonr�l az �lombeli l�ny n�zett r�. M�ghozz� abban a ruh�ban, amiben az �lombeli b�lon egy�tt kering�ztek. Egy karcs�, alacsony oszlop mellett p�zolt, v�r�s drap�ria el�tt, ami t�k�letesen illett barna haj�hoz �s szem�hez. Nem �rtett semmit. Mi folyik itt?!

– Mi van, ismered?

Lau m�g mindig alvaj�r�k�nt b�multa a k�pet.

– Err�l akartam nektek besz�lni – hebegte. �s elmes�lte nekik �jszakai �lm�t.

A fi�k eleinte megmosolyogt�k, de mivel annyira bele�lte mag�t, annyira hitelesen �rta le a szem�lyeket �s a k�rnyezetet, hogy egyre ink�bb �rdekl�dve hallgatt�k az esem�nyeket.

– �n �s a tub�k? – nevetett az�rt fel Pauli.

– Mi�rt, mit gondolsz, �n monoklival hogyan n�zn�k ki? – kacsintott r� Aki.

– �s most ez a l�ny az a l�ny? – tudakolta Eero.

– Pontosan.

– Na, ez j�. Mint a filmekben. A t�r-id�-kontinuum vagy mi. Meg a dimenzi�k �sszekevered�se.

– H�t valami hasonl�. Nem tal�lok r� �sszer� magyar�zatot – t�prengett Lauri, mik�zben a festm�nyt n�zte. – De nem most l�tom el�sz�r ennek a l�nynak az arc�t, az biztos. Eml�kszem r�, a k�r�l�ttem l�v� emberekre, t�rgyakra. Tal�n az el�z� �letem t�rt el� �lmomban…

M�snap felh�vt�k az �gyv�di irod�t, �s id�pontot k�rtek egy megbesz�l�shez. Felt�tlen�l ki akart�k der�teni, mi is ez val�j�ban.

Az �gyv�dt�l azt a felvil�gos�t�st kapt�k, hogy a h�lgy igen tehet�s volt, �s a v�grendelet�ben egy�rtelm�en Laurit nevezte meg a k�p �r�k�s�nek. Mivel m�s inform�ci�t itt nem tudtak szerezni, ez�rt szerettek volna ell�togatni a csal�dhoz. Azonban ehhez m�g az �gyv�dnek is azok beleegyez�s�re volt sz�ks�ge, hogy kiadja a k�v�nt inform�ci�kat. �gy m�g p�r napig t�relmesnek kellett lenni�k.

Azt�n egy h�tf�i napon Lauri – kez�ben a c�mmel – ott �llt egy feh�rre meszelt klasszikus st�lus�, hatalmas h�z bej�rata el�tt. A taxi r�pke 10 perc alatt jutott el a f�bej�rathoz a birtok kapuj�t�l. �ri�si park vette k�r�l a h�romszintes �p�letet.

Ut�lag letagadta volna, de �rezte, hogy remeg a gyomra, mik�zben a m�retes oroszl�nfej alak� kopogtat� ut�n ny�lt. Egy szik�r, �sz�l� hal�nt�k� f�rfi nyitott ajt�t. Lau felmutatta az �gyv�d aj�nl�level�t, �gy a komornyik a hatalmas hallon kereszt�l bevezette a k�nyvt�rszob�ba. Ott az �r�asztal m�g�tt egy id�s f�rfi �lt, s k�v�ncsian vette szem�gyre az ajt�n bel�p� fiatalembert. Lau idegess�g�ben megigaz�totta fekete �lt�ny�nek hajt�k�j�t. Indul�s el�tt nagy gondot ford�tott ruh�zat�ra �s haj�ra. Most nem is hasonl�tott egy rockszt�rhoz.

Az id�s �r felemelkedett a sz�kb�l �s a kez�t ny�jtotta.

– �dv�zl�m Yl�nen �r. K�rem, foglaljon helyet.

– K�sz�n�m, hogy fogadott Sepp�nen �r. R�szv�tem a feles�ge hal�la miatt.

– K�sz�n�m. Tudom, �n nem ismerte �t. Nagyszer� asszony volt.

Ezt p�r m�sodperc k�nos csend k�vette.

– ���… tulajdonk�ppen pontosan ez�rt vagyok itt. Nem igaz�n �rtem ezt az eg�szet. Ha �n nem ismertem �t, � honnan tudott r�lam? �s mi ez a festm�ny?

– Val�ban, teljesen jogos a k�rd�s. Igyekszem is v�laszolni r�. Tudja, a feles�gem csal�df�ja igen messzire ny�lik vissza, m�g valamikor a vikingkorban telepedtek le a k�rny�ken. – Az �reg�r ekkor az ablakhoz l�pett �s kin�zett a h�z k�r�li kertre. – A feles�gem nagyon szerette a r�gi t�rt�neteket, amiket el�dei szorgalmasan fel is jegyeztek. Ezekkel nem szeretn�m �nt untatni. Ami azonban l�nyeges, hogy a
18. sz�zad elej�n �p�tett�k fel a k�ri�t. Hatalmasabb birtok tartozott akkor hozz�, mint most. Tudja, a gazdas�gi helyzet… Bocs�nat, kiss� elkalandoztam. Hol is tartottam? �, igen... Sz�val a feles�gem egyik felmen�je a 19. sz�zad v�g�n lakott itt. Igaz, nem ebben az �p�letben, mert ez az 1910-es �vekben le�gett, �s az akkori �s�k �p�tett�k fel ezt a h�zat. Sz�val ez az el�d itt �lt, s mint igen j�l nevelt h�lgyh�z illik, napl�t vezetett, amit Eeva n�h�ny �vvel ezel�tt megtal�lt. �s ebben d�bbenetes dolgokat olvasott. Ez az oka, hogy a festm�nyt pontosan �n kapta meg, m�ghozz� pontosan ekkor. Tudja, a feles�gem nem most, hanem 2 �vvel ezel�tt halt meg. De az � k�v�ns�ga volt, hogy a k�pet csak ezekben a napokban k�ldhett�k el �nnek.

Kif�nym�soltam azokat az oldalakat a napl�b�l, amik az �n sz�m�ra �rdekesek lehetnek. K�rem, olvassa el ezeket, �s azt�n tov�bb folytathatjuk a besz�lget�st. Most mag�ra is hagyom, k�s�bb visszaj�v�k. – Ezzel t�vozott a szob�b�l. Lau pedig k�nyelmesen elhelyezkedve olvasni kezdte a t�lt�tollal, gy�ngybet�kkel �rt sorokat.

„1886. m�jus 10. Brighton, Anglia. Ma �desany�m k�z�lte velem d�nt�s�ket, miszerint haza kell t�rnem Finnorsz�gba, �s frigyre kell l�pnem a szomsz�d birtokos fi�val. Szomor� h�rek ezek nekem, hiszen szerelemb�l k�t�tt h�zass�gr�l �lmodoztam. Tudom, hogy ez csak az alacsonyabb sz�rmaz�s� emberek k�z�tt lehets�ges, de b�ztam benne, hogy majd itt, Angli�ban siker�l tal�lnom egy magamhoz ill� f�rjet, akit szeretni tudok. Most azonban az �lmodoz�sok kora lej�rt.”

Lauri ny�lt a k�vetkez� oldal�rt.

„1886. j�nius 12. Csod�latos volt a haj��t Helsinkibe, b�r tudom, hogy egyre kevesebb id� maradt a szabads�gomb�l. Hamarosan az esk�v�m el�k�sz�leteivel kell foglalkoznom, b�r ezt k�v�nom a legkev�sb�. Iskola�veim alatt �lland�an gy�t�rt a honv�gy szeretett sz�l�f�ldem ut�n, most azonban ink�bb �jra v�gigj�rn�m
Mrs. Hobbson le�nynevel� int�zet�nek oszt�lyait, csak ne kelljen itt lennem. P�r hetet a f�v�rosban t�lt�nk, onnan utazunk vid�ki birtokunkra. Meg kell v�s�rolnunk a kelengy�met, �s besz�ln�nk kell a varr�n�vel a menyasszonyi ruha dolg�ban is. Ahogy k�zeleg az id�, �rzem, egyre fesz�ltebb leszek �s tudom, ez nem a boldog v�rakoz�s �r�me. Szinte magam el�tt l�tom az �n ’kedves’ v�leg�nyemet: val�sz�n�leg egy puh�ny, p�ffeszked�, hi� fiatalember lehet, akinek hatalmas sasorra, d�lledt szeme �s kese haja van. Elborzasztanak ezek a lehet�s�gek!”

„1886. augusztus 29. A birtok olyan, mint eml�keimben. Csod�latos pillanatok azok, melyeket l�h�ton az erd�ben �s a r�teken t�lthetek. Ilyenkor lehetek csak egy kis id�re egyed�l. A v�rosban m�g nem j�rtam, de a k�rny�kbeli nemesek s�r�n l�togatnak el hozz�nk. A kisasszonyokt�l pedig elk�peszt� h�reket kapok j�vend�belim szem�lyis�g�r�l. �gy tapasztalom, Mam��k igyekeznek eltitkolni el�lem ezeket a pletyk�kat, de m�gis vannak olyanok, amik eljutnak az �n f�lembe is. Azt h�resztelik err�l a Laurenr�l, hogy iszik, k�rty�zik �s kedveli a sz�n�szn�k t�rsas�g�t, egy�b h�lgyem�nyek�r�l nem is besz�lve. A kicsapong� bar�taival elk�vetett botr�nyos t�rt�netekt�l hangosak az �js�gok t�rsas�gi rovatai. F�lek belegondolni, vajon milyen �letem lesz mellette. Hogyan tudn�k elmenek�lni a j�v�m el�l?”

„1886. szeptember 8. Holnaput�n tessz�k meg l�togat�sunkat a Ronkainen-csal�dhoz. Elj�tt a napja, hogy tal�lkozzam v�leg�nyemmel. Rettegek. Mam�val hi�ba pr�b�ln�k besz�lni f�lelmeimr�l, nem t�rt�nne semmi. Megnyugtatna, hogy nem �n vagyok az egyetlen, kinek sz�m�ra a sz�l�k v�lasztj�k ki f�rj�ket. Hiszen helyette is a sz�lei d�nt�ttek. Mintha ez magyar�zat lenne mindenre!”

A fi� feln�zett a lapokb�l. Milyen furcsa, hogy t�bb mint 100 �vvel e sorok meg�r�sa ut�n, a 21. sz�zadban m�r mindent szabad, �s Jonn�nak milyen probl�m�kkal kellett szemben�znie akkor. Sietve folytatta az olvas�st.

„1886. szeptember 10. Ma nagyon f�radt vagyok, kimer�tettek a mai nap esem�nyei. A v�leg�nyem rettenetes. N�lam alig magasabb, kerekarc� fiatalember. Azt hiszem 26-27 �ves lehet. A szeme a z�ld furcsa �rnyalat�ban villog. F�lelmem, miszerint sasorra van, elp�rolgott. Ilyen mulats�gosan kicsi, pisze orrot f�rfiarcon m�g nem l�ttam. Eg�sz kedves lenne az arca, de a tekintet�ben van valami zavar�. Azt mondj�k, akinek magas homloka van, az nagyon m�velt lehet. N�la ezt nem �gy l�tom. Eg�sz id� alatt valami kellemetlen arckifejez�ssel, furcsa vigyorral �lt a h�z szalonj�ban.”

Lauri olvas�s k�zben akaratlanul is megd�rzs�lte az orr�t.

„1886. szeptember 11. Ma szem�lyesen is tan�ja lehettem Lauren egyik botr�nyos cselekedet�nek. Kedvenc helyemre lovagoltam ki, mikor megpillantottam �t a patakban, ahogy f�rd�z�tt. ’Igen tisztelt’ v�leg�nyem der�kig �llt a v�zben. Egyetlen sz�l ruha n�lk�l. A szabadban. Ilyenr�l m�g soha �letemben nem hallottam. R�ad�sul �uras�ga zavartalanul odak�sz�nt nekem, mintha teljesen term�szetes volna, hogy egy feln�tt ember f�nyes nappal meztelenkedik. M�g most is beleborzongok. Olyan �rz�seket keltett bennem, amik nem hely�nval�ak. �sszeszorult a gyomrom �s hirtelen melegem lett, pedig a sz�l kellemesen f�jdog�lt. �s ez nem �rin�h�z m�lt� viselked�s! Ennek is � az oka! Csakis �! Nem b�rok…! K�ptelen vagyok hozz�menni!”

Lintu gyorsan folytatta az olvas�st. Nem tudta, mennyi id�re maradhat m�g egyed�l.

„1886. szeptember 13. Ez a nap meglepet�seket okozott. V�gre k�szen lett a t�li ruhat�ram. Felpr�b�ltam a hermelinpr�mes �j kab�tomat. Csod�latos, k�sz remekm�.” – Na, tipikusan n�b�l van – mosolyodott el a fi�. – „Mama furcs�n viselkedett reggel. Megszokott nyugodts�ga ellen�re igen izgatott volt: ’Azonnal �ltsd fel az egyik feh�r ruh�dat. Lauren �r �ppen most �rkezett meg.’ Amennyire engem j�vend�belim szem�lye �rdekel, ink�bb a gy�szruh�mat v�lasztottam volna. (B�r be kell vallanom itt a szob�m mag�ny�ban, hogy neve hallat�n a sz�vem gyorsabban kezdett verni. Nem �rtem mi�rt!) Eleget tettem �desany�m k�r�s�nek �s levonultam �uras�ga sz�ne el�.

1886. szeptember 15. Ma esett az es�. Meg�ztam. Lehet, hogy meg is f�ztam. Err�l a napr�l nem akarok �rni. Nem akarok �rni Laurenr�l…

„1886. szeptember 17. Meg akarok halni. Hogy tehette ezt velem? �s pont az esk�v�nk el�tti �jszak�n! Nem �lem t�l. Elt�nt egyetlen sz� n�lk�l. K�t napja l�ttam utolj�ra, ott az es�ben. Amikor kimutattam el�tte az �rz�seimet, amit persze � nem �rtett meg! Pedig �n milyen nagyon szeretem. P�r nappal ezt az �rz�st elk�pzelni sem tudtam, most pedig az �letemet nem tudom N�lk�le. Nem tudom, mit tegyek? Higgyem el Eero Forsell �rnak, amit ma hallottam t�le? Higgyem el, hogy ki Lauren? Hogy �t val�j�ban Lauri Yl�nennek h�vj�k? �s hogy � a j�v� sz�zadban sz�letett, �s nem tudja, hogy ker�lt ide? Hogy a mai napon 2006. szeptember 17-�t �r az � napt�ra? Teljes �r�lts�g! Hogy tehette ezt?! Hogyan v�rhatja el t�lem, hogy elhiggyem ezt a mes�t?! Mi lesz velem?”

Lauri csak n�zte a pap�rlapot, amire hirtelen egy k�nnycsepp hullott. Gyorsan let�r�lte onnan, majd nedves arc�n is v�gigsim�tott. Most tudatosult benne igaz�n, hogy Jonna, akibe �lm�ban beleszeretett, t�nyleg l�tezett, �s ahogy a l�ny elvesz�tette �t, neki is meg kell tanulnia szerelme n�lk�l �lni. A vesztes�g �rz�se elhatalmasodott rajta. De �szrevette, hogy m�g h�rom lapot a kez�ben tart.

„1886. szeptember 19. Tegnap k�ptelen voltam napl�t �rni. Lauren t�nyleg elment! Sz�leink a teljes t�boly hat�r�n �llnak. Sem a gr�f�k, sem a bar�ti t�rsas�g nem tud semmit fiuk holl�t�r�l. �desany�m a sz�gyent�l �gynak esett. �vekig fognak err�l a rettenetes napr�l pletyk�lkodni a t�rsas�gban. Mi�rt hagyt�l itt? A verset, amit a leveledben �rt�l, legsz�vesebben apr� darabokra t�pn�m, de ez az egyetlen eml�kem R�lad.”

Lau l�tta a bet�k�n �s a sorokon, hogy Jonna zokogott, mikor ezeket a szavakat �rta. Sz�ve �sszeszorult. Tehetetlens�get �rzett. Ekkor megl�tta a saj�t �r�s�t. A dalt, amit neki �rt azon a bizonyos �jszak�n.

„Pressed for time  *

I lost my way

in the see of time,

But you were the island

which kept me on the line.

You were shining

like an angel, who

can bring peace to me and

The world became silent.

I’ve found you,

I knew you,

I’ve loved you,

I’ve lost you.

Where will I find you?

When will I find you again?

Who can help me

undersanding that

our future kills us? And

this dead love felt my mind.

I’ve found you,

I knew you,

I’ve loved you,

I’ve lost you.

Where will I find you?

When will I find you again?

Will I find you again?

I will.”

Az utols� oldal d�tuma k�t �vvel k�s�bbi.

„1888. m�jus 12. Ez az utols� bejegyz�sem. Soha t�bb� nem vezetek napl�t. Lez�rul egy korszak az �letemben. Minden j� �s rossz, ami a le�nykoromat jelentette. Holnap f�rjhez megyek. A sz�leim b�znak benne, hogy mostani j�vend�belim nem futamodik meg, �s ott lesz az olt�r el�tt. Nem, � biztos nem fog elfutni. K�zel 20 �vvel id�sebb n�lam. A ruh�m kivasalva l�g a szekr�nyben. Szebb, mint b�rmelyik eddigi �lt�z�kem. De sz�momra semmit sem jelent. Mint ahogy h�tral�v� �letem sem.

M�g mindig eszembe jut. Igaz, egyre ritk�bban. Egyszer tal�n siker�l elfelejtenem. Az arc�t. A hangj�t. A tekintet�t. A mosoly�t. Tal�n. Majd egyszer. Tal�n.”

A fi�t m�rhetetlen szomor�s�g�b�l l�rma r�zta fel.

Hirtelen zajt hallott a szomsz�d szob�b�l. Egy n�i hang besz�lt felemelt hangon, majd ehhez csatlakozott sokkal nyugodtabban a h�zigazd��. Fel�llt, odahajolt a di�fa tol�ajt�hoz, ami, mint l�tta, egy picit sz�t volt cs�szva. J�, tudta, hogy hallgat�zni nem illik, de mintha r�la vitatkozn�nak.

– Nagyapa, mi�rt kellett odaadnod azt a festm�ny?! M�r mindenki el is felejtette, mi �ll Nagyi v�grendelet�ben! Tudod, hogy mennyire szeretem azt a k�pet!

– Kicsim! Neked pedig azt kell tudnod, hogy a t�rv�ny szerint teljes�teni kellett dr�ga Evaa-m utols� akarat�t. Neki pedig az volt a k�r�se, hogy ha 2006. szeptember 18-a el�tt t�vozna az �l�k sor�b�l, ezen a napon annak a fiatalembernek meg kell kapnia az alkot�st.

– De milyen jogon? M�g csak nem is ismerj�k. Kicsoda ez az illet�? �s honnan ismerte a Nagyi?

– Ezek ut�n m�r �n is szeretn�k erre a k�rd�sre v�laszt kapni – sz�lt k�zbe Lau. – Uram, elolvastam a pap�rokat. – Ahogy sz�tr�ntotta az ajt�sz�rnyakat, egy kis szob�ba jutott. – �s m�r kapizsg�lom a l�nyeget, de ez hihetetlen…

– Ez hihetetlen! – d�bbent ki�lt�s hagyta el az ajk�t. – Hogy ker�lsz te ide…?

– �n itt lakom! Ezt ink�bb nekem kellene megk�rdeznem? Nagyapa…?

– Dr�g�m, � az a fiatalember, aki…

Lauri innen m�r nem hallott semmit, annyira z�gni kezdett a f�le. Teljesen les�padt. Csak a fiatal l�nyt l�tta, aki r�vid ruh�ban �llt el�tte, karba tett k�zzel. R�vid barna f�rtjei rakonc�tlanul r�pk�dtek sz�v alak�, feld�lt arca k�r�l, ahogy magyar�zatot k�vetelt az �reg�rt�l. Hatalmas barna szemei d�h�t sug�roztak.

– El�g id�t adtam, hogy elolvashassa a napl�t? – jutottak el hozz� ism�t a szavak. – Eln�z�st ez�rt a csetepat��rt, de most l�thatja, mi�rt volt neh�z megv�lni att�l a k�pt�l.

– Jonna… – lehelte a fi�, m�g mindig falfeh�ren.

– Csak a csal�d sz�l�t a becenevemen. Te annak a band�nak vagy a tagja…, Lauri, ha j�l tudom a neved.

– Igen, Lauren… akarom mondani Lauri Yl�nen – felelte k�bultan.

– Engedje meg, hogy bemutassam az unok�mat, Johann�t.

A k�vetkez� percben megint a dolgoz�szob�ban tal�lta mag�t Sepp�nen �r t�rsas�g�ban.

- Eln�z�s�t k�rem az unok�m viselked�se miatt. Nem szokott csak �gy sz� n�lk�l elrohanni.

- Semmi gond. Hiszen �rthet�, hogy… Vagyis…

Egy darabig hallgattak. V�g�l az �reg�r volt az, aki legk�zelebb megsz�lalt.

- Ha nem haragszik, az�rt �n is szeretn�k tiszt�n l�tni. Pontosan mi is t�rt�nt. Hogyan lehets�ges ez – fej�vel a fi� kez�ben tartott pap�rok fel� biccentett.

- Igaz�b�l ezt nem lehet sem meg�rteni, sem felfogni.

Ezzel Lauri a h�ten m�sodszor kezdte elmes�lni az „�lm�t”.

Johanna egy h�ttel k�s�bb becs�ngetett Laurihoz. Ahogy kor�bban a fi� tette, � is az �gyv�den kereszt�l tudakoz�dott a c�me fel�l. Az ajt�t egy szem�veges fi� nyitotta ki.

– Szia. ���… Lauri itthon van?

A sr�c egy pillanatig csak n�zte az arc�t, majd sz�lesebbre nyitotta az ajt�t �s betess�kelte. K�zben veszett�l vigyorgott. Kedves otthonnak l�tszott, ahogy k�r�ln�zett. Mindenhol egyszer�, sima vonalak, semmi extr�m dolog. A h�z tiszta volt �s rendes. Johanna nem �ppen ezt v�rta. L�tta, ahogy Aki odamegy az egyik ajt�hoz �s megrugdossa.

– H� Lintu, itt van a csaj a k�pr�l!

– Aki most ne zavarj, �ppen megvan a hangz�s!.. Hogy ki van itt?!

Ezzel kiv�g�dott az ajt� �s Lauri ott �llt kez�ben egy git�rral. A v�lla felett Pauli kukucsk�lt a nappaliba.

– Jonn… akarom mondani Johanna, te mit keresel itt?

– M�ltkor �gy �llapodtunk meg, hogy n�ha elj�hetek megl�togatni Jonn�t.

–� igen… persze – ezzel habozva f�lre�llt az ajt�b�l. – Itt van benn… a h�l�szob�mban – ny�gte.

A l�ny �vatosan bepillantott a szob�ba. Itt sem l�tott semmi szokatlant. S�t, meglep�d�tt azon, hogy milyen sz�p �polt n�v�nyei vannak egy rockzen�sznek. Val�ban, a festm�ny ott l�gott a falon, szemben a francia�ggyal.

– Olyan gy�ny�r� – mondta Johanna, a festm�nyt n�zve.

– Igen, az – v�laszolta a fi�, de az � tekintete a mellette �ll� arc�t p�szt�zta.

Johanna r�n�zett, majd elkapta a pillant�s�t.

- Olyan szomor�, boldogtalan �lete volt. F�rjhez adt�k egy n�la sokkal id�sebb f�rfihez, akit sohasem szeretett, sz�lt neki k�t fi�gyermeket, majd …

– Te tudod, mi t�rt�nt vele?

– T�z �vvel k�s�bb lovagl�s k�zben a kedvenc lova ledobta a h�t�r�l, �s az es�st nem �lte t�l.

– Sz�lv�sz… - suttogta a fi�.

– Igen, �gy h�vt�k a lovat, de honnan tudod…

Ekkor Aki olyan diszk�rten, ahogy csak t�le tellett, berontott a szob�ba.

– Id� van, mindj�rt itt a kocsi. Menn�nk kell. K�sz vagy?

– Teljesen – morogta Lauri, �s igyekezett a feladat�ra koncentr�lni.

– Elvihet�nk egy darabon?

– Hov� mentek?

– J�t�konys�gi rendezv�nyre, az Alexandra K�nyvesh�zba.

– Megk�sz�nn�m a fuvart, onnan majd busszal megyek tov�bb.

Azzal ki�z�nl�ttek a lak�sb�l �s besz�lltak a kisbuszba, ami m�r v�rta �ket az utc�n. Mivel a hangszerek nagy r�sz�t is most vitt�k magukkal, az �l�sekre fektett�k azokat. �gy Johanna �s Lauri egym�s mell� szorultak a h�ts� sorban. A l�ny eg�sz �ton pr�b�lt kicsit elh�z�dni, nem sok sikerrel. A kanyarokban �lland�an a fi�hoz kellett simulnia. K�sz idegroncs lett, mire a helysz�nre �rtek. Ott azonban �jabb megpr�b�ltat�s �rte. A bej�ratn�l v�rakoz� �js�g�r�k megrohant�k a j�rm�vet, �s folyamatosan kattogtatt�k a f�nyk�pez�g�peiket. Szaftos sztorit szimatolva azonnal a frontembernek estek k�rd�seikkel, mikor l�tt�k a szorosan hozz�tapad� l�nyt. Alig tudtak kisz�llni a kocsib�l. Johanna, m�g a firk�szok az egy�ttes tagjaival voltak elfoglalva, kislisszant a gy�r�b�l, �s a legk�zelebbi alulj�r�ban elt�nt. Lauri el sem tudott t�le k�sz�nni, tehetetlen�l b�mult ut�na.

M�snap a st�di�ban �ld�g�ltek, mikor egy haverjuk �ll�tott be, kez�ben lobogtatva az egyik finn szt�rmagazint.

– H� Lintu, nem is tudtam, hogy �j csaj van a l�that�ron. Mond, milyen!

Aki kikapta a kez�b�l az �js�got, �s fennhangon olvasni kezdte:

„Haz�nk egyik k�lf�ld�n is igen elismert band�ja, a The Rasmus tegnap j�t�konys�gi koncerttel �rvendeztette meg az egyik �rvah�z lak�it. A gyermekek izgatottan v�rt�k a fi�kat, �s �lvezt�k a koncert ut�ni besz�lget�st is. A kicsik az egy�ttest faggatt�k �let�kr�l, gyermekkorukr�l. A sr�cok k�szs�gesen v�laszoltak a k�rd�sekre, majd t�voz�skor kiosztott�k az �rv�knak sz�nt aj�nd�kokat.

Emellett igen �rdekes fejlem�nynek lehett�nk szemtan�i Lauri, az egy�ttes �nekese mag�n�let�nek alakul�s�ban. Meg�rkez�s�kkor a buszb�l sz�llt ki Lauri mell�l a Sepp�nen-vagyon �r�k�se, Johanna is (k�p�nk�n). �gy t�nt igen szoros kapcsolatban �llnak. Hi�ba k�rdezt�k a band�t, err�l a t�m�r�l nem voltak hajland�k nyilatkozni. Ezek ut�n nem tudni, mit sz�l ehhez a l�ny v�leg�nye, Isto, az egyik jelent�s textilgy�r �r�k�se. �g�rj�k azonban olvas�inknak, amint friss inform�ci�kkal szolg�lhatunk, k�zreadjuk azokat.

–  H�t, micsoda pof�tlans�g! M�r megint csak a mag�n�let�nk �rdekli �ket. M�g j�, hogy az�rt volt hely, hogy �rjanak a koncertr�l is! �s mi az, hogy azonnal k�zreadj�k a friss inf�kat?!  – m�rgel�d�tt Aki. – Lau, musz�j valamit tenn�nk! Ezt nem hagyhatjuk annyiban!

Ekkor minden tekintet a nevezett fi�ra szegez�d�tt.

Amaz n�m�n �lt, �s a padl�n n�zett valami �rdekeset.

– V�leg�nye van?

– Ez minden hozz�f�zni val�d? Hallottad egy�ltal�n, amit mondtam?! – kelt ki mag�b�l a dobos.

– Igen, igen, persze tenni kell valamit. Ha megbocs�totok, van egy kis elint�znival�m.

Ezzel fel�llt, kikapta Aki kez�b�l az �js�got, �s kis�t�lt az �p�letb�l.

– H�t ez �llati! – m�rgel�d�tt tov�bb Aki.

– Ugyan hagyd m�r! Megoldjuk ezt mi is – nyugtatgatta Eero. – Te is tudod, hogy mostan�ban kicsit zakkant, de majd visszatal�l a rendes ker�kv�g�sba. Egyszer. Rem�lhet�leg.

Ek�zben Lauri nagy l�ptekkel r�tta az utc�kat. K�zben fennhangon motyogott maga el�. Akik elmentek mellette, visszan�ztek r� vagy sz�les �vben kiker�lt�k. Sz�nalmas bolond – gondolt�k.

– Az nem lehet, hogy �jra �s �jra elvesz�tem, mikor �ppen csak r�tal�ltam. Most nem engedem, hogy kics�sszon a karomb�l! Most v�gre az eny�m lesz!

Szerencs�re ebben az �llapotban senki nem ismerte fel. Ebb�l a szitub�l azt�n �rdekes h�r lehetett volna!

Hirtelen megtorpant �s leintett egy taxit. Egyenesen Sepp�nen�khez vitette mag�t. Hat�rozott l�ptekkel az ajt�hoz ment, �s ugyanilyen hat�rozotts�ggal becs�ngetett. M�g egy hurrik�n sem tudta volna �tj�t �llni.

Az inas most a nappaliba vezette, �s elment sz�lni Johann�nak.

A l�ny nagyon meglep�d�tt, de mire le�rt a f�ldszintre, �sszeszedte mag�t.

– Szia. Mi j�ratban n�lunk? – k�rdezte k�nnyed�n.

– Olvastad?

Johanna �tvette a fel� ny�jtott �js�got, �tfutotta a cikket. Majd elv�r�s�d�tt.

– H�t, nem �rtana tiszt�zni a helyzetet.

– Azaz?

– Hogy semmi k�z�nk egym�shoz.

– Te t�nyleg ezt gondolod? Semmi k�z�nk egym�shoz?

– Mi�rt, van?

Erre a k�rd�sre Lauri nem v�laszolt.

– Ki az az Isto?

– Mi�rt k�rdezed?

– Csak hogy tudjam, kivel emlegetnek egy�tt. Hogy tudjak v�dekezni az �js�g�r�k el�tt.

– B�r a cikk azt �rja, de m�g nem a v�leg�nyem. Hivatalosan nem. Egy�tt n�tt�nk fel. Mi�ta az eszemet tudom, sz�leink ezt tervezik.

– Micsoda? K�pes vagy hozz�menni ahhoz a sr�choz, pedig nem is szereted?

– Ki mondta, hogy nem szeretem?

– … Szereted? – faggatta kicsit habozva Lau.

– Tulajdonk�ppen … De nem �rtem, mi ez a kihallgat�s! – fakadt ki a l�ny.

Ekkor l�pett be Sepp�nen �r a szob�ba.

– Jonna, m�r megint marakodtok? Azt hittem, hogy elej�t vehetem ezeknek a helyzeteknek, ha elolvastatom veled a napl�t.

– Ezek szerint… Teh�t tudod… - hebegett Lauri.

– �tfutottam, de ugye nem felt�telezed, hogy be is veszem. Ez valami kitervelt dolog lehet – f�zte hozz� kicsit elbizonytalanodva a l�ny.

- Teh�t te nem hiszed, hogy megt�rt�nt? Sepp�nen �r! Van a kertben egy s�v�nylabirintus?

- Igen. B�r a legut�bbi kert�talak�t�snak majdnem �ldozat�ul esett. De Jonna, aki akkor 10 �ves volt, nem engedte, hogy kiv�gj�k a cserj�ket.

Lau erre ism�t Johann�ra n�zett. �s apr�t elmosolyodott.

- K�rem, j�jjenek velem – felkapott egy pap�rv�g� k�st, s nagy l�ptekkel kiv�gtatott a kertbe a nyitott teraszajt�n kereszt�l.

Sepp�nen�k k�v�ncsian k�vett�k. Legnagyobb meglepet�s�kre, els�re eltal�lt a labirintus k�zep�re, de ott hirtelen megtorpant.

Ugyanis a pad, amin � akkor t�bbsz�r �ld�g�lt, elt�nt. Pedig az felt�tlen�l sz�ks�ges lett volna a t�j�koz�d�s�hoz.

– A fen�be, hol a pad? – motyogta f�lhangosan.

– Elkorhadt, �s nem volt biztons�gos, ez�rt azt elvitt�k innen. De te honnan…

– Val�ban biztons�gi okok miatt el kellett t�vol�tanunk.

– Eml�kszik arra, hogy milyen ir�nyban �llt?

– Itt a k�t alapzata.

– Igen, m�r �n is l�tom – ezzel a fi� p�r l�p�ssel – a felt�telezett ir�nyban – a cserj�khez ment �s leguggolt. Ott a k�ssel t�rni kezdte a f�ldet.

– M�gis, mit csin�lsz?

– Bizony�tok.

P�r m�sodperc m�lva pedig gy�zedelmesen mutatott fel egy kicsi, lez�rt �vegfiol�t. Kinyitotta �s �tny�jtotta az �reg�rnak.

– Vizsg�ltassa csak meg. Azonnal kider�l, hogy ez csak egy gonosz terv vagy a val�s�g!

Sepp�nen felford�totta az �vegcs�t, amib�l egy kis els�rgult pap�rdarabka pottyant a tenyer�be.

A pap�rk�n ez �llt: Itt j�rt Lauri Yl�nen (sz�l: 1979. 04. 23.) Kelt: 1886. augusztus 25. Az �r�s mellett pedig egy kis rajzocska: kerek arc, pisze orr, fekete haj, benne tollak.

- Na, most m�r elhiszik?

Miel�tt azonban Johanna is megn�zhette volna a cetlit, csengett a mobilja.

- Szia. …Igen, kint a kertben... Azonnal megyek. … Nagyapa! Ne haragudj, de Isto van itt.

Ezzel an�lk�l, hogy Laurira egy pillant�st is vetett volna, kiment a labirintusb�l.

A fi� ut�na n�zett.

- Ha megengedi, ennek az�rt ut�naj�rok – z�kkentette vissza Sepp�nen.

- Tess�k? Ja, igen persze, azt csin�l vele, amit akar – ezzel Lintu a l�ny ut�n sietett.

L�tta, hogy Johann�t meg�leli egy magas, sz�ke, j�k�p� pasas, majd besz�llnak egy piros sportkocsiba �s elt�pnek. � pedig ott maradt egyed�l.

– K�pzelj�tek, megh�v�st kaptunk a lemezc�g�nk �ltal szervezett bulira holnaput�n est�re – �js�golta mosolyogva Pauli. – Kaja, pia, n�k. Minden, ami kell.

– Nektek persze k�nny� – utalt Aki Eerora �s Paulira. – Tart�s kapcsolatban �ltek. Nem kell �jra �s �jra pr�b�lkoznotok, becserk�szni est�r�l est�re �jabb csajokat, minden �jszaka m�s n�kkel kezdeni…

– Ti szeg�ny egyed�l�ll� playboyok, m�g a v�g�n megsajn�llak benneteket – nevetett Eero.

– Igen, hidd el, ebben a korban ez m�r igen f�raszt� tud lenni – viccel�d�tt a dobos, mik�zben ny�gd�cselve, derek�t fogva emelkedett fel a sz�kb�l �s csoszogva odav�nszorgott az asztalhoz egy �jabb �veg s�r�rt.

- Tal�n v�gre Lintu is kiz�kken f�sults�g�b�l. Ez a rejt�lyes sztori el�gg� megviselte.

Lauri kedvetlen�l �llt egy sarokban, mik�zben figyelte, ahogy m�sok �nfeledten besz�lgetnek, nevetg�lnek. A t�bbiek lassan elvegy�ltek a t�megben, de neki nem sok kedve volt a j�pofiz�shoz. Legal�bbis az ut�bbi id�ben. Igyekezett laz�nak mutatni mag�t, nem akart egy halom agg�d� tekintet keresztt�z�be ker�lni. El�g volt abb�l nap mint nap a bandatagokt�l. �beren figyelt�k minden mozdulat�t. Hirtelen megdermedt. Mit keres � itt? – gondolta. M�r majdnem elindult a l�ny fel�, mikor �szrevette mellette a sz�ke Herkulest – a v�leg�ny�t, Istot. �gy csak tisztes t�vols�gb�l fix�rozta �ket. �gy t�nt, �k j�l mulatnak. �s j�l is mutattak egym�s mellett. Gondolt egyet, m�gis odament hozz�juk.

– Szia Johanna!

- ���… Szia!

- H�t te? Hogy ker�lsz ide?

- Isto csal�dj�nak – k�zben a sz�ke izomkolosszusra mutatott – �rdekelts�ge van az egyik lemezc�gn�l, �gy � is kapott megh�v�t.

K�t fi� ellens�gesen meredt egym�sra. Isto is olvasta a cikket �s felh�bor�t�nak tal�lta. Ugyan, hogyan is r�ghatna labd�ba ez a kis mitugr�lsz Johann�n�l, ha � is itt van! A l�ny t�l nagy vagyonnal rendelkezik ahhoz, hogy �, Isto csak �gy hagyja, hogy valaki elvegye t�le ezt a fantasztikus p�nzforr�st. Az, hogy a l�ny k�lseje is mutat�s, nemcsak a p�nzt�rc�ja vastags�ga az, csup�n r�ad�s.

Miel�tt Lauri megsz�lalhatott volna, hogy valamilyen m�don kettesben lehessen Johann�val, mellette termett Shiiri, egy r�gi bar�tn�je �s se sz�, se besz�d elr�ngatta onnan. M�r megint k�sz�ltek valamire. Milyen j�, hogy ilyen bar�tai vannak az embernek! Egy perc nyugtot sem hagynak neki.

- Hov� cipelsz Shiiri?

- N�h�nyan �ssze�lltunk egy �sszn�pi zen�l�shez. M�r csak Te hi�nyzol.

- Nem tudtok egy kicsit cs�ndben maradni? Minek ez az �lland� felt�n�sk�d�s?

- Ugyan m�r, nem �rt, hogy ha villogunk egy kicsit, f�leg, amikor ennyi zenei guru van egy helyen. Csak a javunkra v�lhat.

Ezzel karj�n�l fogva �th�zta a fi�t egy m�sik szob�ba, ahol m�r p�ran csoportosultak, k�rbev�ve t�bb m�s finn egy�ttes tagjait is. Sorra �nekelni kezdt�k egym�s dalait. Igen �rdekes volt, amikor egy n�i hang �nekelt el egy HIM sz�mot. A t�meg pedig kezdett k�r�j�k gy�lekezni. Ott volt Johanna �s a fi�ja is. Ez�rt Lau mindent beleadott, �s Isto legnagyobb bossz�s�g�ra, sz�l�ja alatt v�gig Johann�t b�multa. A l�ny persze nem is t�r�d�tt a fi� �rzelmekkel teli pillant�s�val.

Azonban k�t nappal k�s�bb…